Vágyakozás Isten után
63 1Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.
Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok.
Téged szomjaz a lelkem,
utánad sóvárog a testem,
puszta, úttalan, víztelen vidéken.
Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen,
és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!
Hisz irgalmad jobb, mint az élet,
ajkam téged dicsér.
5 Áldani akarlak, amíg csak élek,
és nevedben emelem fel kezemet.
6 Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem,
ujjong az ajkam és dicsér a szám.
Ha reggelenként rólad elmélkedem,
rád gondolok fekvőhelyemen.
8 Hisz te megsegítettél engem,
és szárnyad árnyékában örvendezhetem.
Lelkem tehozzád tapad,
és jobbod erősen tart engem.
Akik pedig meg akarják rontani életemet,
lesüllyednek a föld mélységeibe,
kard hatalmába kerülnek,
sakálok osztályrésze lesznek.
Örvendezik akkor majd a király Istenben;
Akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien,
mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.
Jegyzetek
63,1 Vö. 1 Sám 23,14.
63,1 Bizalom-ének a fogság utáni időkből. Az imádkozó szeretné magát Isten közelében tudni, a szentélyben. Világos, erőteljes kifejezésekkel mondja el Istennek, hogy mennyire szereti őt. Egy dologban bizonyos: Isten hűsége, amely Isten és az ember egyedülálló közösségén alapszik, jobb mint az élet (4). Az imádkozó helyzetét nehéz meghatározni: vagy távol van a templomtól, és élete veszélyben van, vagy már eljutott a templomba, és várja, hogy hivatalosan is menedéket kapjon.
63,5 A felemelt kéz imádkozást jelent.
63,6 Zsír és kövérség: különösen értékesnek tartott ételek, fontos szerepet játszanak az áldozatbemutatásnál is.
63,8 Szárnyad: vö. 57,2.