Segélykiáltás az ellenség fenyegetése idején
3 1Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült.
Uram, számosan szorongatnak engem,
és sokan kelnek föl ellenem!
Sokan mondják rám:
»Nincsen segítsége Istenében!«
Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem,
dicsőségem vagy, és fölemeled fejem.
Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam,
s szent hegyéről meghallgatott engem.
Aludni tértem, s álomba merültem,
és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem.
Nem félek ezernyi néptől,
amely körös-körül rám tör.
Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem!
8 Te arcul csaptad minden ellenségem,
a bűnösök fogát összetörted.
Jegyzetek
3,1 Ez az első zsoltár, amelyben feliratot is találunk. A feliratokban a késői zsidó hagyomány – ma már nem érthető zenei utalások mellett – a keletkezés körülményeit igyekezett megjelölni. Ez a zsoltár az ún. dávidi énekek közé tartozik, amelyek eredetileg külön gyűjteményt alkottak (Zsolt 3-41); közülük néhányat mint panaszéneket lehet jellemezni. Előszeretettel használták reggeli imaként.
3,8 A segélykéréshez erőteljes képek kapcsolódnak (arculcsapás, a fogak összetörése). Azt akarják kifejezni, hogy Isten elhallgattatja azokat, akik kétségbe vonják segítségét azok számára, akik hozzá imádkoznak.