Panasz és bizalom nagy szükségben
13 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Meddig felejtesz el egészen, Uram?
Arcodat meddig fordítod el tőlem?
3 Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben,
szívemben fájdalmat mindennap?
Meddig kerekedik fölém ellenségem?
Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem!
Ragyogtasd fel szememet,
hogy halálos álomba sohase merüljek,
hogy sohase mondja ellenségem: »Legyőztem!«
Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam.
6 Én azonban bízom a te irgalmadban.
Szívem ujjong, mert megszabadítasz,
énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem.
Jegyzetek
13,1 Egyéni panaszdal, amely valószínűleg a királyok korának első feléből maradt fenn. A szöveg a szokásos sémát követi: panasz (2-3), kérés (4-5), a bizalom kinyilvánítása (6)
13,3 Javított szöveg (a héber eredeti érthetetlen).
13,6 Hangsúlyozza, hogy az ember öröme az Isten iránti szeretet gyümölcse.