Segélykérés pusztító veszedelem után
60 1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.
Isten, elvetettél és szerteszórtál minket,
haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!
4 Megrendítetted az országot és összetörted,
gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.
Kemény dolgokat mutattál népednek,
kábító borral itattál minket.
Jelt adtál a téged félőknek,
hogy az íjak elől megmeneküljenek.
7 Hogy szeretteid megszabaduljanak,
szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!
Szent helyén így szól Isten:
»Örvendezve kiosztom Szíchemet,
kimérem Szukkót völgyét nektek.
Enyém Gileád és enyém Manassze,
és Efraim fejem sisakja.
Júda az én jogaram,
Moáb a tál, amelyben mosakszom.
Edomra vetem sarumat,
a filiszteusok hódolnak nekem.«
Ki visz el engem az erős városba?
Ki vezet el engem Edomba?
Nemde te, Isten, bár elvetettél minket,
te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongatásból,
mert hiábavaló az emberi segítség,
de Istennel győzelmet aratunk,
s ő eltapossa ellenségeinket.
Jegyzetek
60,1 A közösségi panaszdal a királyok korának végéről.
60,1 Itt jól látható, hogy a feliratokat később illesztették a zsoltárok elé, és azok nem mindig illeszkednek a zsoltár témájához. A kérdéses dávidi hadjáratok inkább örömre és ünneplésre adnának okot, mint panaszra, vö. 2 Sám 8,3.13.
60,4 Valószínűleg földrengésre céloz.
60,7 Vö. Zsolt 108,7-14.