Könyörgés Istenhez
61 1A karvezetőnek. Hárfára. Dávidtól.
Hallgass, Isten, esdeklésemre,
figyelj könyörgésemre.
3 A föld széléről kiáltok hozzád szorongó szívvel.
Vezess engem a megközelíthetetlen kősziklára!
Mert te vagy az én reménységem,
erős tornyom az ellenséggel szemben.
5 Bár lakhatnék mindörökké hajlékodban,
hogy oltalmat lelhetnék szárnyad árnyékában!
Mert Istenem, te meghallgatod imádságomat,
s azoknak, akik nevedet félik, örökséget adsz.
7 Adj a király napjaihoz napokat,
esztendeit nemzedékről nemzedékre nyújtsd.
Maradjon meg örökké Isten színe előtt,
irgalmad és hűséged őrizzék meg őt!
Így majd zsoltárt zengek nevednek mindörökké,
hogy napról napra teljesítsem fogadalmaimat.
Jegyzetek
61,1 Könyörgő-ének a királyok korának utolsó éveiből. Egy levita vágyakozása a templom után, akit már a templom lerombolása előtt (Kr. e. 586) Babilonba hurcoltak. Úgy is értelmezhető, mint a király könyörgése (1-6), akit hű alattvalói támogatnak (7-9)
61,3 A föld széléről: a kép a nagyon nagy távolságot akarja érzékeltetni. Kőszikla: az imádkozó úgy érzi, hogy a dombra, amelyen a templom áll, csak Isten segítségével tud feljutni. Egyedül ott érzi magát biztonságban.
61,5 Szárnyad: vö. Zsolt 37,2
61,7 Utalás az eljövendő „Dávid Fia” örök uralmára (vö. Lk 1,33).