Sirató ének Jeruzsálem fölött
79 1Ászáf zsoltára. Isten, pogányok szállták meg örökségedet,
megfertőzték szentséges templomodat,
romhalmazzá tették Jeruzsálemet.
Szolgáid holttestét odavetették
eledelül az ég madarainak,
szentjeid húsát a föld vadjainak.
Úgy ontották vérüket Jeruzsálem körül, akárcsak a vizet,
és nem akadt, aki eltemette volna őket.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt,
nevetséggé s csúfsággá azok előtt, akik körülöttünk laknak.
Meddig még, Uram? Örökké tart haragod?
Meddig lobog még bosszúságod, mint a tűz?
6 A pogányokra öntsd haragodat,
akik nem ismernek téged,
s azokra az országokra,
amelyek nem hívják segítségül nevedet.
Hiszen felfalják Jákobot,
és elpusztítják lakóhelyét!
Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságáról,
siessen elénk irgalmasságod,
mert nagyon nyomorultak lettünk.
9 Segíts rajtunk, szabadító Istenünk
neved dicsőségéért és ments meg minket,
Bocsásd meg bűneinket a te nevedért!
Miért mondják a pogányok között:
»Hol van az ő Istenük?«
Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemünk láttára
szolgáid kiontott vérének megbosszulása.
Jusson színed elé a bilincsbe vertek jajszava;
Hatalmas karoddal tartsd életben a halálra szántakat.
Öntsd vissza hétszeresen szomszédaink ölébe,
ellened szórt szidalmaikat, Uram.
Mi azonban, a te néped és legelőd juhai,
hadd áldjunk téged örökké,
és hadd hirdessük dicséretedet nemzedékről nemzedékre!
Jegyzetek
79,1 Ászáf: vö. 50,1. – A tragédia ábrázolása: a templomot megszentségtelenítették, a várost lerombolták, az elesettek holtteste az utcán hever, sírjuk ismeretlen. Tragikus vereség sújtotta Isten népét.
79,1 Közösségi siratóének. A közösség a lerombolt jeruzsálemi templomot siratja (Kr. e. 586). A zsoltár feltehetően a fogság idején keletkezett, és a gyásznap imája volt.
79,6 Vö. Jer 10,25.
79,9 Vö. 109,6-20.