A teremtő dicsősége – Az ember méltósága
8 1A karvezetőnek. A »Szőlőprések« dallama szerint. Dávid zsoltára.
Uram, mi Urunk,
Milyen csodálatos neved szerte a világon!
Hisz az egeknél fenségesebb dicsőséged.
Kisdedek és csecsemők szájával
hirdetteted dicséretedet ellenségeid előtt,
hogy tönkretedd az ellenséget s a bosszúra kelőt.
Hiszen ha nézem az eget, kezed művét,
a holdat és a csillagokat, amelyeket alkottál,
mi az ember, hogy figyelemre méltatod,
és mi az emberfia, hogy meglátogatod?
6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál,
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
és kezed művei fölé állítottad.
Lába alá vetettél mindent:
minden juhot és marhát,
és hozzá a mezei vadakat,
az ég madarait s a tengeri halat,
mindazt, ami a tenger ösvényein jár.
Jegyzetek
8,1 Himnusz, valószínűleg a fogság előtti időkből. Istent dicséri és a teremtés nagyságáról beszél.
8,6 A görög, a szír és a Vulgáta itt az „angyal” helyett „Istent” fordít. Ezt a helyet a Zsid 2,6-8 idézi; a levél szerzője ott még jobban kiemeli az ember méltóságát: az Emberfiára és annak üdvözítő művére vonatkoztatja.