Hálaadás Isten adományaiért
65 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
2 Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon;
Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.
Te meghallgatod imádságomat,
eléd járul minden test a gonoszság miatt.
Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk,
te megbocsátod vétkeinket.
Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz,
aki udvaraidban lakhat.
Hadd dúslakodjunk házad javaiban,
szentséges templomodban!
Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket,
mi szabadító Istenünk,
reménysége a föld minden szélének,
s a messze tengernek.
Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket,
magadat erővel övezed.
Megfékezed a tenger zúgását,
hullámainak bömbölését
és a népek háborgását.
A föld határán lakók is félik jeleidet,
ujjongásra készteted keletet és nyugatot.
Meglátogatod a földet s elárasztod,
elhalmozod bőséges javakkal.
Isten folyója bővizű;
Eledelt készítesz számukra,
mert ez a rendelésed.
Barázdáit megitatod,
göröngyeit elegyengeted,
esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.
Jóságoddal koronázod az esztendőt,
nyomodban bőség fakad.
A puszták legelői megkövérednek,
vidámságot öltenek a halmok.
Juhokkal telnek meg a mezők,
gabonában bővelkednek a völgyek,
örvendeznek és himnuszokat zengenek.
Jegyzetek
65,1 Himnusz a fogság előtti időkből. A közösség egy hálaadó ünnep alkalmával (talán aratás után) megvallja bűnösségét, és dicséri az Urat Sionon. Ő az egész világon uralkodik, megadja a világnak az üdvösséget (2-6), ő a világ Teremtője.
65,2 Javított szöveg.