Bizalom Isten hatalmában és hűségében
62 1A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára.
Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
mert tőle jön segítségem.
3 Mert ő az én Istenem és szabadítóm,
oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam.
Meddig támadtok mindnyájan egy emberre
és sújtjátok le,
mint megrogyott falat, megdőlt kerítést?
Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából;
A hazugságban gyönyörködnek.
Szájukkal áldást mondanak,
de szívükben átkoznak.
Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
mert tőle jön reménységem.
Mert ő az én Istenem és szabadítóm,
oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam.
Szabadulásom és dicsőségem Istenben van;
Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem.
Bízzatok benne, népek minden gyülekezete,
öntsétek ki előtte szíveteket;
Isten a mi menedékünk.
Ádám fiai csupa hiábavalóság,
az emberek fiai csupa hazugság;
Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak.
Ne bízzatok az igazságtalanságban,
ne kívánjátok meg a rablott kincseket;
Ha a gazdagságban bővelkedtek,
ne kössétek hozzá szíveteket.
12 Egyszer szólt Isten,
ezt a két dolgot hallottam:
Istené a hatalom,
13 s tiéd, Uram, az irgalom;
És te megfizetsz kinek-kinek
cselekedetei szerint.
Jegyzetek
62,1 Bizalom-ének, feltehetően a királyok korának végéről. Egy ember, aki erejét és belső szilárdságát, kiegyensúlyozottságát egyedül Istennek köszönheti, mindenkit bizakodásra hív. Az emberek, legyenek bár mégoly hatalmasok is, nem tudnak megbízható támaszt nyújtani.
62,3 Javított szöveg (vö. 7. vers)
62,12 Ún. szám-mondás, vö. Jób 40,5.
62,13 Vö. Mt 25, 31-46. – Az ÚSz gyakran idézi: Mt 16,27; Róm 2,6; 2 Tim 4,14; Jel 2,23; 22,12.