Ének a királyi esküvőről
45 1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Kóré fiaitól.Maszkíl. Szerelmes ének.
Szívem ünnepi szózattól árad,
a királynak zengem dalomat.
Nyelvem, mint a gyorsíró vesszeje.
Ékesebb vagy az emberek fiainál,
kedvesség ömlik el ajkadon,
azért áldott meg téged örökre az Isten.
4 Kösd fel derekadra kardodat, te hős,
dicsőségedet és ékességedet.
Kelj útra ékességedben és haladj diadallal
a hűségért, a szelídségért és az igazságért.
Csodákra tanítson jobb kezed:
hegyes nyilaid népeket terítenek le eléd
a király ellenségeinek szívébe hatolnak.
7 Királyi trónod, Isten, örökké áll,
kormánypálcád az igazság pálcája.
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot,
azért kent fel téged Isten, a te Istened,
az öröm olajával, társaid felett.
Mirha, áloé és kasszia árad ruháidból,
elefántcsont-palotákból hárfa gyönyörködtet.
10 Királyleányok vannak díszes udvarodban;
jobbodon a királyné áll, Ofír aranyától ékesen.
Halljad, leányom, figyelj, hajtsd ide füledet,
feledd el népedet és atyád házát.
Íme, a király kívánja szépségedet.
Hiszen ő a te urad, hódolj előtte.
13 Ajándékkal esdik majd tekintetedet Tírusz leányai,
s valamennyien a nép gazdagjai.
Belül csupa szépség a király leánya,
kívül arannyal átszőtt ruha takarja.
Hímzett öltözetben vezetik a királyhoz,
szűz társnői követik, hozzád vezetik őket.
Örvendezve, ujjongással bevezetik őket,
bevonulnak a király házába.
17 Atyáid helyébe fiaid születnek,
az egész világ fejedelmeivé teszed őket.
Megemlékezem nevedről mindenkor, nemzedékről-nemzedékre,
s dicsérni fognak érte a népek mindenkor és örökkön örökké.
Jegyzetek
45,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21.
45,1 Királyi menyegzős ének, amely valószínűleg a királyok korszakának végén keletkezett. Először a királyt (3-10), aztán a királynét énekli meg (11-16). Az ÚSz ezt a zsoltárt messiási szövegként értelmezi (Zsid 1,8-9): a királyi vőlegény Krisztus, a királyi menyasszony Isten Izraelje, az Egyház. A zsoltár ebben az értelmezésben az eszményi királyt dicsőíti.
45,4 Izrael királyai kardot fogtak, de nem nemzeti éredekből vagy saját érdekeik miatt harcoltak, hanem a jogért, az igazságért és a szegényekért.
45,7 Vö. Zsid 1,8-9.
45,10 Ofír: egy ország, talán Dél-Arábiában vagy a vele szemben lévő afrikai tengerparton volt (vö. 1Kir 9,27-28) A szövegben a vers első része javított.
45,13 A görög szöveg alapján fordítva.
45,17 A keresztény hagyomány a „fejedelem” szót az apostolokra vonatkoztatja.