NEGYEDIK KÖNYV (90-106. zsoltár)
Isten örök – az ember mulandó
90 1Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk
nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt a hegyek lettek,
a föld és a világ születtek,
te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten!
3 Te visszatéríted az embert a porba,
azt mondod: »Térjetek oda vissza, emberek fiai.«
Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan,
mint az eltűnt tegnapi nap,
vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka.
Elragadod őket, olyanok mint az álom,
mint a reggel kiviruló fű:
reggel kihajt és virágzik,
estére lehull és elszárad.
7 Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt,
rettegjük haragod.
Magad elé állítod gonoszságainkat,
titkainkat arcod világossága elé.
Napjaink mind elmúlnak haragodban,
éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük.
Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri,
vagy az erőseké a nyolcvanat,
és azok nagyrésze is munka és fájdalom,
gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk.
Ki ismeri haragod erejét
és félelmetes felindulásodat?
Taníts meg számba venni napjainkat úgy,
hogy bölcsességgel telítsük szívünket.
Fordulj meg, Uram, végre valahára,
légy irgalmas szolgáidhoz.
Tölts el minket kora reggel irgalmaddal,
hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben.
Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket,
s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk.
Nyilvánuljon meg műved szolgáidon
és dicsőséged az ő fiaikon.
Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége,
kezünk munkáját erősítsd meg,
és áldd meg kezünk munkáját!
Jegyzetek
90,1 Közösségi panaszdal a fogság utáni időkből.
90,1 Az egyetlen zsoltár, amelyet Mózesnek tulajdonítottak. Olyan ember imája, akinek számára Isten jelen van, akit ismer és akit szolgál. A zsoltár Isten öröklétének megvallásával kezdődik: az ő létéből születtek a hegyek (a maradandóság szimbólumai) és a világegyetem.
90,3 Isten örökkévaló, maradandó – az ember változékony. Az ember megtapasztalja saját mulandóságát, nemzedék nemzedék után visszatér a porba.
90,7 A halál végzetének egyetlen magyarázata (vö. 39,4-12): az ember bűnei miatt hal meg (Ter 3,19), mert magára vonta Isten haragját. Mint ember, egyet tanulhat csak meg: vegye számba napjait, ne pazarolja el őket, és kérjen Istentől bölcs szívet.