MÁSODIK KÖNYV (42-72. zsoltár)
Vágyakozás az élő Isten után
42 1A karvezetőnek. Maszkíl, Kóré fiaitól.
Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez,
úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem!
3 Szomjazza lelkem az erős, élő Istent:
mikor jutok oda, hogy Isten színe előtt megjelenjek?
Éjjel-nappal könnyem a kenyerem,
hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
5 Kiöntöm lelkemet és arra emlékezem,
hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához
hangos ujjongással és hálaadással, az ünneplő sokasággal.
6 Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!
7 Lelkem elcsüggedt bennem, azért rád gondolok
a Jordán és a Hermon földjéről, a Miszár hegyéről.
Örvény örvényt hív elő, amíg harsognak zuhatagjaid:
mind áthaladnak rajtam árjaid és hullámaid.
Nappal kegyességét küldi nekem az Úr,
s éjjel neki szól énekem:
imádkozom éltem Istenéhez.
Ezt mondom Istennek: »Oltalmazóm,
miért feledkezel meg rólam?
Miért kell szomorúan járnom-kelnem,
miközben sanyargat engem ellenségem?«
Amíg csontjaimat törve, gyaláznak elnyomóim,
és napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?«
12 Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!
Jegyzetek
42,1 Az ún. második zsoltárkönyv (Zsolt 42-72) olyan zsoltárgyűjteménnyel kezdődik, amelyet a kóriták (Kóré fiai) írtak. Ebből a levita nemzedékből kerültek ki a kapuőrök és az énekesek a jeruzsálemi templomban (vö. Kiv 6,21; Szám 16-17). A 2 Krón 20,19 említi őket Jozafát király idejében (Kr. e. 871-848), amint „harsogó és hatalmas hangon” dicsőítik Istent. A 84-85. és a 87-88. zsoltárt is ők írták.
42,1 Amint a refrén is mutatja (42,6.12; 43,5), a két zsoltár egyetlen éneket képez, amely talán a fogság ideje alatt keletkezett. Az imádkozó feltehetően egy levita, aki kényszerűségből a távoli északon tartózkodik, melynek sem földjét, sem népét nem ismeri. Sóvárog a hívő közösség és a jeruzsálemi istentisztelet után. A gúny („hol van a te Istened?”) és az elhagyatottság érzése azonban nem rendíti meg bizalmát.
42,3 Isten színe előtt megjelenni: belépni a templomba.
42,5 A fordítás bizonytalan.
42,6 A vers utolsó szavai javított szöveget adnak vissza.
42,7 A Hermon a Jordán forrásánál van, az Antilibanon legmagasabb hegye (kb. 2760 m); ősrégi kultuszhely. – Miszár: Cézárea Filippi közelében található. Lehetséges fordítás még: „Kis hegy” vagy „Szén hegy”.
42,12 A vers utolsó része javított.