Hálaének Isten népének boldogságáért
144 1Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem,
aki kezemet harcra tanítja,
ujjaimat viadalra.
Ő az én irgalmam és erősségem,
oltalmam és szabadítóm,
pajzsom, akiben remélek,
védelmezőm és reménységem,
ő veti alám népemet.
Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed,
s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?
Olyan az ember, mint a lehelet,
napjai elenyésznek mint az árnyék.
Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le,
érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét,
küldd el nyilaidat és zavard össze őket.
Nyújtsd le a magasból kezed,
ragadj ki, ments ki a nagy vizekből,
az idegenek kezéből,
akiknek szája hiúságot beszél,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja!
Isten, új éneket énekelek neked,
tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.
Aki győzelmet adsz a királyoknak,
és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.
Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből,
akiknek hiúságot beszél szája,
jobbjuk pedig a hazugság jobbja.
12 Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás,
ifjúságtól duzzadók;
leányaink mint a templom sarokkövei,
díszesek, mint a műves oszlopok.
Raktáraink tele vannak,
bővelkednek minden jóban.
Juhaink termékenyek,
megszámlálhatatlanok mezőinken,
Marháink kövérek.
Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás,
utcáinkon jajgatás nem hangzik.
Boldog az a nép, amelynek így megy dolga,
boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!
Jegyzetek
144,1 Ezt a késő fogság utáni hálaéneket a korai idők királyzsoltárainak mintájára alkották. Az átvett motívumokat, szavakat, képeket (főleg a Zsolt 18-ból) átalakítja az új helyzetnek megfelelően. Mint királyi választott, az egész közösség dicsőít és könyörög. A 12-15. vers a magyarázók szerint független zsoltártöredék volt.
144,1 A király (vagy egy hívő) úgy értelmezi magát, mint aki Isten uralmát juttatja érvényre. Istentől tanulta a harcot, és megköszöni neki a győzelmet.
144,12 Bölcsmondás-formulában megfogalmazott áldás, későbbi kiegészítés. A király ajkáról elhangzó közbenjáró ima a király nélküli, fogság utáni közösség istentiszteletében jólétért való könyörgéssé válik (vö. MTörv 30,15-20).