Segélykérés a gonosz ellenséggel szemben
109 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.Isten, akit dicsérek, ne hallgass,
mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem.
Hazug nyelvvel beszélnek rólam,
és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem,
ok nélkül támadnak rám.
Szeretetem jutalmául rágalmaznak,
én pedig imádkozom.
Rosszal fizetnek nekem a jóért,
gyűlölettel szeretetemért.
6 Rendelj bűnös embert ellene,
és a vádló álljon jobbja felől.
Peréből ő kerüljön ki vesztesen,
s imádsága is bűnné legyen.
Kevés legyen napjainak száma,
és más foglalja el hivatalát.
Fiai legyenek árvákká
és özveggyé a felesége.
Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai,
s űzzék ki őket romos hajlékukból.
Uzsorás kutassa fel minden vagyonát,
idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.
Ne akadjon, aki megsegítse,
s árváin ne könyörüljön meg senki sem.
Jussanak pusztulásra utódai,
egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.
Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke,
és ne töröltessék el anyjának bűne.
Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt,
hogy emlékezetük is kivesszen a földről,
mivel nem gondolt arra,
hogy irgalmasságot cselekedjék.
Üldözte a nyomorultat, a szegényt,
s a megtört szívűt, hogy megölje őt.
17 Szerette az átkot: érje hát utol!
Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!
Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát:
hatoljon tehát belsejébe, mint a víz,
és járja át olajként csontjait!
Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja,
és mint az öv, amely mindenkor övezi.
Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól,
azoké akik rosszat beszélnek ellenem!
Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram,
és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.
Mert én nyomorult és szegény vagyok,
és szívem összeszorult bensőmben.
Elenyészem, mint a hanyatló árnyék,
olyan vagyok, mint a lerázott sáska.
Térdem a böjttől gyenge lett,
húsom az olaj híján elsorvadt.
Gúny tárgyává lettem előttük,
ha látnak, fejüket csóválják.
Segíts meg, Uram, én Istenem,
ments meg engem irgalmadban!
Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez:
ezt, Uram, te művelted.
Átkozzanak ők, de te áldj meg engem,
jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek,
s örvendezzen szolgád.
Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem,
és palástként takarja őket a szégyen.
Hangos szóval hálát adok az Úrnak,
és áldom őt sokak előtt,
mert jobbjára áll a szegénynek,
hogy megmentse életét az ítélkezőktől.
Jegyzetek
109,1 Egyéni kérő ima, feltehetően fogság utáni.
109,6 Itt taláható a sokat vitatott „átokzsoltár”. Feltűnő, hogy ebben a részben – szemben a bevezető és az imát követő versekkel – csak egy peres ellenfelet említ. Ez annak a jele, hogy kész átokformula-szöveget illesztettek a szövegbe.
109,17 A vádak visszautasítása aszerint az alapelv szerint, hogy hasonlót a hasonlóval kell viszonozni (ius talionis; vö. Lev 24,19-20).