Ének Isten győzelméről és uralmáról
68 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei,
elfutnak előle, akik gyűlölik őt.
Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el,
ahogyan a viasz elolvad a tűzön,
Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el!
Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt,
s vigadoznak örömükben.
Mondjatok éneket Istennek,
zengjetek zsoltárt nevének,
Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik:
Úr az ő neve.
Ujjongjatok őelőtte,
aki az árvák atyja, özvegyek bírája,
Isten az ő szentséges hajlékában.
Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak,
a foglyokat kivezeti a bőségre,
a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.
8 Isten, amikor néped élén kivonultál,
amikor a sivatagon áthaladtál,
9 megremegett a föld,
csepegtek az egek,
a Sínai Istenének színe előtt,
Izrael Istenének színe előtt.
Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten,
s ha ellankadt, te felüdítetted.
Nyájad megtelepedett rajta,
jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek.
Az Úr mondja a szót;
Szüzek serege hozza az örömhírt:
13 »A seregek királyai futva futnak,
a háznak szépe zsákmányt osztogat.
Ti pedig békén pihentek az aklok között,
akárcsak az ezüstszárnyú galambok,
halvány, aranyszínű tollakkal.
15 Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat,
hótól fehérlik a Szelmon.«
A Básán hegye Isten hegye,
a Básán hegye sok ormú hegy.
Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek,
a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott?
Bizony, ott fog lakni az Úr örökké!
Tízezernél is több a harci szekere Istennek:
bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe.
19 Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél;
Hódolati ajándékként embereket fogadtál,
hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.
Áldott legyen az Úr minden nap!
Üdvösségünk Istene hordoz minket.
A mi Istenünk szabadító Isten,
s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.
De Isten összezúzza az ő ellenségei fejét,
a bűneikben járók bozontos koponyáját.
Így szól az Úr: »Hazahozlak Básánból,
a tenger fenekéről is visszahozlak,
24 hogy lábad vérben gázoljon
és kutyáid nyelve is részt kapjon az ellenségből.«
Látták, Isten, amint bevonultál,
Istenem, királyom, bevonulásod a szentélybe.
Elöl mennek az énekesek,
utánuk a kobzosok,
középen a dobverő leányok.
»Áldjátok gyülekezetekben az Úr Istent,
akik Izrael forrásából származtok.«
Ott az ifjú Benjamin aki vezeti őket,
Júda fejedelmei vezéreikkel,
Zebulon fejedelmei, Naftali fejedelmei.
Mutasd meg, Isten, hatalmadat;
Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél.
Jeruzsálemi templomodba
királyok hozzanak neked ajándékot.
Fenyítsd meg a nádas vadját,
a népek tehenei között a bikák csordáját:
boruljanak le ezüst kincseikkel.
Szórd szét a háborúra vágyó népeket!
Hadd jöjjenek ide Egyiptom nagyjai,
Etiópia sietve emelje kezét Istenhez.
Föld országai, Istennek énekeljetek,
zengjetek az Úrnak dicséretet, zengjetek Istennek,
aki kezdettől fogva az egek egén trónol;
Íme onnan hallatja szavát, hatalmának szavát.
Magasztaljátok Isten dicsőségét.
Az ő felsége honol Izrael felett,
az ő ereje a fellegek között.
Csodálatos vagy Isten a te szentélyedben!
Izrael Istene ad erőt és hatalmat népének.
Áldott legyen Isten!
Jegyzetek
68,1 Zarándok ének a fogság utáni időkből. Lehetséges, hogy a szöveg egy része már jóval korábbi időkben keletkezett. A héber szöveg egy része a felismerhetetlenségig megrongálódott, a fordítás csupán helyreállítási kísérlet. A nép hálát ad a legutóbb kivívott katonai győzelemért (talán a Jordánon túl). Isten hatalmát mutatja be (2-4); ezt felhívás követi Isten dicsőségének megünneplésére (5-7). Öt képben ábrázolja Isten és Isten népe történetét: az egyiptomi kivonulás (8-11), Debora győzelme (12-15), Jeruzsálem és Sion dicsőítése (16-19), Ácháb és Jezabel (20-24), Jahve beköltözik a neki épített templomba (25-28). A befejező rész (29-35) Isten hatalmát magasztalja.
68,8 Vö. Kiv 13,21.
68,9 Vö. Kiv 19,18.
68,13 Vö. Bír 5,16-23.
68,15 Vö. Bír 9,48. Calmon: egy hegy Szíchemben. Básán a Gólán fennsíkot jelenti a Jordánon túl, északon.
68,19 Vö. Ef 4,8.
68,24 Vö. 1Kir 21,19.