1 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem,
kelj ügyem védelmére az istentelen nemzetséggel szemben;
A gonosz és álnok embertől szabadíts meg engem!
Hisz te vagy, Isten, az én menedékem,
miért vetsz el engem?
Miért kell szomorúan járnom-kelnem,
miközben sanyargat engem ellenségem?
3 Küldd el világosságodat és igazságodat,
hadd vezessenek és vigyenek el engem
szent hegyedre s hajlékodba.
4 És bemegyek Isten oltárához,
ujjongásom örömének Istenéhez,
és lantszóval dicsérlek téged, Isten, én Istenem.
5 Miért vagy szomorú, lelkem,
miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert fogom még áldani őt,
arcom üdvösségét, az én Istenemet!
Jegyzetek
43,1 Vö. a 42,1 jegyz.
43,1 Egy szorult helyzetben lévő ember könyörög, hogy Isten támogassa őt az ellenségeivel folytatott vitában, és így megtapasztalhassa, hogy Isten elfogadja őt, és hozzá tartozik.
43,3 A „világosság” kép, amely a biblikus nyelvben jelenthet „örömöt”, vagy Isten vezetését az emberi utak zűrzavarában. Az isteni valóság, Isten hűsége az ember iránt a megtapasztalható állandóság. Az imádkozó a hófödte Hermonról (42,7) néz az egyetlen szent hegy felé, a kicsiny Sion-domb felé, Jeruzsálemre, amelyen a templom áll.
43,4 Javítva (a héber szöveg szerint: örömujjongásom Istenéhez).
43,5 A vers javított, mint a 42,6.12.