Magára hagyott ember panasza és bizalma
55 1A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól.
Hallgasd meg, Isten, könyörgésemet,
ne rejtőzz el esdeklésem elől;
3 Figyelj rám és hallgass meg engem.
Elcsüggedtem küzdelmemben, meggyötört
az ellenség kiáltozása,
a bűnösök szorongatása.
Hiszen veszedelmet zúdítanak rám,
haragjukban ellenségeskednek velem.
Szívem remeg bennem,
halálos félelem szállt meg engem.
Elfogott a reszketés és a félelem,
és sötétség borított el engem.
Így szóltam: »Bár szárnyam volna, mint a galambnak,
hogy elszállhatnék s megpihenhetnék!
Bizony messzire menekülnék,
s a pusztában ütném fel lakóhelyemet!
Ott várnám azt, aki megszabadít
a szélvésztől és a vihartól.«
10 Sújts le, Uram! Zavard össze nyelvüket,
mert gonoszságot és viszályt
látok a városban.
Éjjel-nappal körüljárnak falain,
Benne pedig jogtalanság, nyomorúság és álnokság,
és utcáin nem szűnik meg a csalás és a rászedés.
Mert ha ellenségem szórna rám átkokat,
azt elviselném könnyedén;
És ha gyűlölőm sértegetne,
előle talán elrejtőznék.
14 Hanem te teszed, aki velem egyet akartál,
jó ismerősöm és bizalmas barátom voltál,
aki velem együtt etted az édes étkeket:
akivel együtt jártunk az Isten házába.
16 Érje el az ilyeneket a halál,
elevenen szálljanak az alvilágba,
mert gonoszság lakik hajlékukban és szívükben.
Én azonban Istenhez kiáltok,
s az Úr megszabadít engem.
Este, reggel, délben
panaszkodom, sóhajtok,
s ő meghallja szavamat.
19 Békességben megszabadítja lelkemet azoktól,
akik rámtámadnak.
Isten, aki öröktől fogva létezik,
meghallgat és megalázza őket,
mert az ilyenek meg nem változnak,
nem félik Istent.
Társaira emelte kezét,
szövetségét meggyalázta.
Ajkai a vajnál lágyabbak,
de szíve háborúsággal teli.
Szavai simábbak az olajnál,
ugyanakkor azonban kivont kardok.
23 Vesd az Úrra gondodat,
s ő majd gondoskodik rólad;
Nem engedi soha, hogy ingadozzék az igaz.
Isten, te letaszítod őket
a pusztulás vermébe.
A vérengző és álnok emberek
életük felét sem érik el;
Ezért bízom én, Uram, tebenned!
Jegyzetek
55,1 Egyéni panaszdal, amely feltehetően több önálló ének összefoglalásából született. Legalább két rész egészen világosan felismerhető: 2-18. és 19-24. versek. A versek eredeti sorrendje bizonytalan.
55,3 Az imádkozó szorult helyzetben, veszélyben van, barátai elhagyták, ellenségei fenyegetően körülvették. Szeretne elrepülni a pusztába, hogy biztonságban lehessen ezektől az emberektől. A hazája ellenséggé vált, mert anarchia, gyűlölet és törvénytelenség uralkodik.
55,10 „Zavard össze nyelvüket” (utalás a Ter 11,6-9-re): az ellenség ne tudjon többé szót érteni egymással.- A „város”: Jeruzsálem.
55,14 Vö. Mt 26,21-24: az őskeresztény közösség ezt Júdásra való célzásnak vette.
55,16 Kóré és társai zuhantak elevenen az alvilágba, vö. Szám 16,33.
55,19 A héber szöveg megromlott.
55,23 Vö. 1 Pét 5,7.