Beteg és magányos ember siralma
88 1Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
Uram, szabadításom Istene,
éjjel-nappal hozzád kiáltok.
Jusson színed elé imádságom,
füledet hajtsd könyörgésemre.
Mert fájdalommal van tele a lelkem
és életem az alvilághoz közeledik.
A sírba szállók közé soroltak engem,
olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
A holtak között van fekhelyem,
mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak,
akikről nem emlékezel meg többé,
és akiket kitéptek kezedből.
Letettél engem a verem mélyére,
a sötétségbe s a halál árnyékába.
Rám nehezedett haragod,
rám zúdítottad minden hullámodat.
Eltávolítottad tőlem ismerőseimet,
utálatossá tettél előttük;
Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
Szemem elbágyad a gyötrelemtől.
Uram, egész nap tehozzád kiáltok,
feléd terjesztem kezemet:
Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat,
és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat
és hűségedet az enyészet helyén?
Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat
és igazságodat a feledés földjén?
14 Uram, én hozzád kiáltok,
kora reggel eléd száll imádságom.
Miért taszítasz el engem, Uram,
miért rejted el tőlem arcodat?
Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta,
a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
Átcsapott rajtam haragod
és megrendítettek engem borzalmaid.
Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap,
mindenünnen körülvesznek.
Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat,
csak a sötétség a társam.
Jegyzetek
88,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21. – Ezrahita: vö. 1Kir 5,11. – Hemán: egy énekes neve, vö. 1 Krón 6,18. A beteg Istenhez fordul, akitől a gyógyulása függ. Éjjel-nappal könyörög Istenhez, hogy hallgassa meg, és tekintsen a panaszára. A helyzete kétségbeejtő. A szóban forgó betegség lepra, l. 6. vers: a beteget kizárták az élők közösségéből, mint akire már csak a sír és halál vár. Meg van győződve arról, hogy Isten elfeledi a holtakat (vö. 139,8).
88,1 Egy beteg egyéni panaszdala. A zsoltárost barátai elhagyták, ezért Istennek panaszolja el félelmét, hogy meg kell halnia. A zsoltár keletkezési ideje bizonytalan.
88,14 Ameddig él az ember, addig tud kérni, kiáltani és panaszkodni; minden ellenkező látszat ellenére is reménykedni.