A ZSOLTÁROK KÖNYVE
ELSŐ KÖNYV (1-41. zsoltár)
A két út
1
1 Boldog az az ember,
aki nem követi a gonoszok tanácsát,
nem áll a vétkesek útján,
és nem ül le a gúnyolódók gyülekezetében,
hanem az Úr törvényében leli kedvét,
s törvényét éjjel-nappal eszében forgatja!
Olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében meghozza gyümölcsét,
és amelynek nem hull le a lombja.
Boldogul minden dolgában.
Nem így járnak a gonoszok, nem így,
hanem úgy, miként a szálló por,
amelyet elsodor a szél.
Ezért a gonoszok meg nem állnak ítéletkor,
sem a vétkesek az igazak gyülekezetében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját,
de elvész az istentelenek ösvénye.
Jegyzetek
1,1 Az első zsoltár sajátos alkotás, egyfajta bevezetés és összefoglalás ahhoz, amit a zsoltáros egészében elgondolt. A fogság utáni időkben meg akarja erősíteni Isten népét, és a lelkére akarja kötni, hogy a boldogságot, a boldogulást kereső ember számára csak két út létezik (vö. Mt 22,16; Zsid 10,20): az igazaké vagy a bűnösöké.