A Szentély dicsérete
84 1A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Kóré fiainak zsoltára.
2 Milyen kedvesek a te hajlékaid,
Seregek Ura!
Sóvárogva vágyakozik lelkem
az Úr udvaraiba.
Szívem és testem ujjong az élő Isten után.
Hiszen a veréb házat talál magának,
a gerlice fészket,
ahová fiait helyezze:
a te oltáraidnál, seregek Ura,
én királyom és én Istenem!
Milyen boldogok, Uram, akik házadban lakhatnak:
magasztalhatnak téged örökkön örökké!
Boldog az az ember, akit te segítesz,
akinek szíve zarándokútra készül.
Átkelnek a kiaszott völgyön és forrássá teszik azt,
és a korai eső is áldásodba öltözteti.
Erősségről erősségre mennek,
mígnem meglátják az istenek Istenét a Sionon.
9 Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat,
vedd füledbe, Jákob Istene!
Oltalmazó Istenünk, tekints ide,
nézz fölkentednek arcára!
Mert jobb egy nap a te udvaraidban,
mint más helyen ezer.
Inkább akarok a küszöbön lenni Istenem házában,
mint a gonoszok sátraiban lakni.
Mert nap és védőpajzs az Úr Isten,
kegyelmet és dicsőséget ad az Úr,
nem vonja meg javait azoktól,
akik ártatlanságban járnak.
Seregek Ura, boldog az az ember,
aki tebenned bízik!
Jegyzetek
84,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,11.
84,1 Egyéni zarándok ének. A zsoltáros Jeruzsálembe zarándokol (talán a sátoros ünnepre), és a város kapui előtt énekli el örömét és háláját. A fogság előtti időkben keletkezett.
84,2 A zarándok már maga előtt látja úti célját: Jeruzsálemet és Isten házát, a templomot. A szent helyen meg akarja tapasztalni Isten közelségét, ahol félelem nélkül megnyílhat, ujjonghat.
84,9 Könyörgés a királyért, aki a nép védelmezője és Isten fölkentje.