Könyörgés szorongattatás idején
64 1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet,
szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!
3 Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől,
a gonosztevők sokaságától!
Nyelvük, mint a megélesített kard,
keserű beszédük, mint a felajzott íj,
hogy titkon lenyilazzák az ártatlant.
Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,
6 megátalkodnak gonosz szándékukban.
Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban,
azt mondogatják: »Ki látja meg?«
Gonoszságokat terveznek
és véghezviszik a kigondolt terveket.
Az ember benseje és szíve kikutathatatlan.
De Isten lenyilazza őket;
hirtelen megsebesülnek,
és saját nyelvük lesz romlásukra.
Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,
és félelem fog el minden embert;
Hirdetik Isten tetteit,
és megértik cselekedeteit.
Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban,
benne reménykedik,
és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.
Jegyzetek
64,1 Egyéni panaszdal, feltehetően a fogság előtti időkből. A szöveg egy országos ínség idején, mint az egész nép panasza, bekerült a templomi liturgiába. Nem katonákról és zsoldosokról van benne szó, hanem rágalmazókról, akik nem egykönnyen fedik fel kilétüket, és akik orvul támadnak meg másokat. Az imádkozó ebben a küzdelemben Istennél talál menedéket.
64,3 Lehetséges fordítás: a gonoszok összeesküvésétől.
64,6 Javított szöveg.