Remény a szorongattatásban
129 1Zarándok-ének. Gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta,
– vallja meg most Izrael, –
gyakran támadtak ellenem ifjúkorom óta,
mégsem bírtak velem!
Hátamon szántottak mint szántóvetők,
hosszú barázdákat hasítottak,
de igazságos az Úr:
nyakát szegte a bűnösöknek.
Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg,
mindazok, akik gyűlölik Siont.
6 Olyanok legyenek, mint a fű a háztetőn,
amely elszárad, még mielőtt kitépik,
amellyel az arató nem tölti meg kezét,
sem ölét a marokszedő,
amely miatt nem mondják az arra járók:
»Az Úr áldása legyen rajtatok,
megáldunk titeket az Úr nevében!«
Jegyzetek
129,1 A fogság utáni közösség bizaloméneke.
129,1 A közösség saját történetéről elmélkedik (1. személyben). Izrael kezdettől fogva szenvedett, Isten népét szorongatták, leigázták, de le nem győzték (vö. Jn 16,22).
129,6 Mt 15,5-39.