Isten oltalmában
57 1A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült.
2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam,
mert beléd vetem bizalmamat,
és szárnyad árnyékában húzom meg magam,
amíg a veszedelem elvonul.
A fölséges Istenhez kiáltok,
Istenhez, aki jót cselekszik velem.
Az égből küld szabadulást nekem,
és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam.
Isten elküldi irgalmát és hűségét.
Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever,
amelyek felfalják az emberek fiait.
Foguk lándzsa és nyíl,
nyelvük élesre fent szablya.
Magasztaltassék föl Isten az egek fölé,
és dicsőséged minden föld fölé!
Hálót kerítettek lábamnak,
és megaláztak engem;
Vermet ástak nekem,
de ők maguk estek bele.
8 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
éneklek és zsoltárt zengek!
Ébredj fel, dicsőségem,
ébredjen a hárfa és a lant!
Hadd keltsem fel a hajnalt!
Hálát adok neked, Uram, a népek között,
zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,
mert irgalmad felér az egekig,
és hűséged a fellegekig.
Magasztaltassék föl Isten az egek fölé,
és dicsőséged minden föld fölé!
Jegyzetek
57,1 Dávid menekülése, vö. 1 Sám 22,1; 24,4.
57,1 Könyörgő ének a királyok idejéből, később dolgozták be egy könyörgő formulába. Egy ártatlanul üldözött ember a bírósági döntés előtt vádlóival együtt egy éjszakát a templomban tölt. Isten kegyelmét kéri, akinek jóindulatú ítéletében bizonyos. A szöveg három részből áll (2-3.5-7.8-11), ezek mindegyike invokációval, könyörgéssel fejeződik be (4.6.12).
57,2 Szárnyad: a szövetség ládája fölött a templomban két aranykerub áll, amelyek a szárnyaikat a láda fölé terjesztik (vö. Kiv 25,18-22). Ezt a helyet tekintették a kinyilatkoztatás helyének; itt, a templom védelmében az üldözött biztonságban érezheti magát.
57,8 Vö. 108,2-6.