63
Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
(2Sám 22,5)
Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
(Zsolt 42,2.3;27,4.5)
Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.
(Zsolt 42,5)
Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
(Zsolt 69,17)
Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
(Zsolt 146,2)
Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
(Ján 10,34)
Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;
(Zsolt 16,7)
Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
(1Krón 25,1)
Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.
(1Sám 31,1.2)
A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.
(Zsolt 18,1-3)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150