Dicsőítő ének a hatalmas és jóságos Istenről
33
1 Örvendezzetek igazak, az Úrban,
igaz emberekhez illik a dicséret!
Áldjátok az Urat lanttal,
zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával!
3 Daloljatok neki új éneket,
ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki!
Mert igaz az Úr igéje,
és minden tette hűséggel teli.
Az igazságot és a törvényt szereti;
Az Úr irgalma betölti a földet.
6 Az Úr szava alkotta az egeket,
szájának lehelete minden seregüket.
7 A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte,
az örvényeket tárházakba helyezte.
Félje az Urat az egész föld,
remegjen előtte a földkerekség minden lakója!
Mert ő szólt, és meglettek,
parancsolt, és létrejöttek.
Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait,
elveti a népek gondolatait.
De megmarad az Úr terve mindörökre,
szíve szándéka nemzedékről nemzedékre.
Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr,
az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott!
Letekint az Úr az égből,
mind látja az emberek fiait.
Hajlékából nézi
a föld megannyi lakóját.
Egytől-egyig ő alkotta szívüket,
ismeri minden tettüket.
Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg,
s a hőst nem menti meg nagy ereje.
Nem nyújt neki a ló biztos segítséget,
nem szabadítja meg hatalmas ereje.
De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt,
akik remélik irgalmát,
és megmenti a haláltól lelküket,
s éhínség idején is táplálja őket.
Lelkünket az Úr hordozza,
ő segít meg s oltalmaz minket.
Valóban, benne örvend a szívünk,
és szent nevében reménykedünk.
Jegyzetek
33,1 Alfabetikus himnusz a fogság utáni időkből. Felszólítja a közösséget, hogy magasztalja és dicsőítse Istennek a világban való működését.
33,1 Általános felhívás az örömünnepre, hogy megköszönjék Isten szavát és tetteit.
33,3 Később egy hasonló „új ének” az égi liturgiában az egész megváltott teremtésről énekel: Iz 42,10; Jel 5,9
33,6 Vö. Ter 1,6-8. 14-18; Jn 1,3. Isten a szava és a parancsa által hívott létre mindent. „Szájának lehelete” hasonló jelentésű, mint az életet teremtő szó.
33,7 Javítva a görög szöveg, a Vulgáta és az arám fordítás alapján.