Hálaadó himnusz a Teremtőről és Úrról
148
1 ALLELUJA!
Dicsérjétek az Urat az egekből,
dicsérjétek őt a magasságban!
Dicsérjétek őt, angyalai mind,
dicsérjétek őt, seregei mind!
Dicsérjétek őt, nap és hold,
dicsérjétek őt mind, ragyogó csillagok!
Dicsérjétek őt egek egei,
és minden vizek az ég felett
dicsérjék az Úr nevét!
Mert ő parancsolt és azok létrejöttek,
felállította őket mindörökre,
s el nem múló törvényt szabott nekik.
7 Dicsérjétek az Urat a földről,
sárkányok és mélységes vizek mind!
Tűz, jégeső, hó, fagy és szélvihar,
amelyek parancsát teljesítik;
Mindnyájan ti hegyek és halmok,
gyümölcstermő fák és mind a cédrusok,
vadállatok és minden állat,
csúszómászók és szárnyasok,
föld királyai és mind a népek,
fejedelmek és mind, bírái a földnek,
ifjak és szüzek,
vének és gyermekek,
dicsérjék az Úr nevét,
mert csak az ő neve magasztos.
Fönsége felülmúlja az eget és a földet,
és hatalmat adott népének.
Dicséret minden szentjének,
Izrael fiainak, a népnek amely hozzá tartozik.
ALLELUJA!
Jegyzetek
148,1 Himnusz a fogság utáni közösség istentiszteletéből. Hasonlít a három ifjú dicsőítőénekéhez (vö. Dán 3,51-90). A teremtett világ sokféleségét mint egységet értelmezi: az egység Isten dicsőítésében valósul meg.
148,1 Az első (leltárszerű) felsorolásban az emberek az „égieket” hívják, hogy dicsőítsék alkotójukat (vö. Ter 1,6-8)
148,7 A második felsorolásban felszólítanak minden földi élőlényt Isten dicsőítésére. A leírás az akkori világképet tükrözi.