Isten vezeti népét

²2  Hangosan kiáltok az Úrhoz,
hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.

³3  Szorongatásom napján Istent keresem,
éjjel is hozzá emelem kezeimet:
nem lankadnak el.
Nem akar megvigasztalódni a lelkem.

⁴4  Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem,
eleped a lelkem, ha rá gondolok.

⁵5  Szememet ébren tartod,
nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.

⁶6  A hajdani időkre gondolok,
a régmúlt esztendők járnak eszemben.

⁷7  Szívem elmélkedik éjszaka,
gondolkodom és töpreng a lelkem.

⁸8  Vajon örökre elvet Isten,
s nem kegyelmez többé?

⁹9  Végleg elfogyott irgalma,
elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?

¹⁰10  Elfelejtette Isten a könyörületességet,
vagy haragjában visszatartja irgalmát?

¹¹11  Így szóltam: »Az az én bajom,
hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«

¹²12  Megemlékezem az Úr cselekedeteiről,
megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,

¹³13  Elmélkedem minden műveden,
és végzéseiddel foglalkozom.

¹⁴14  Isten, szentséges a te utad;
Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?

¹⁵15  Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz,
megmutattad a népeknek hatalmadat.

¹⁶16  Karoddal megváltottad népedet,
Jákob és József fiait.

¹⁷17  Láttak téged, Isten, a vizek,
láttak téged a vizek és remegtek,
és reszkettek a mélységek.

¹⁸18  A felhők ontották a vizet,
megzendültek a fellegek,
nyilaid repültek.

¹⁹19  Mennydörgésed zengett a forgószélben,
villámaid beragyogták a földkerekséget,
rengett a föld és remegett.

²⁰20  Tengeren vitt át utad,
nagy vizeken vezetett át ösvényed
és lábad nyoma nem volt látható.

²¹21  Mint juhnyájat vezetted népedet
Mózes és Áron kezével.