Dicsőítő ének a Teremtőről
104
1 Áldjad, én lelkem, az Urat!
Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy!
Fenségbe és ékességbe öltöztél,
a fényességet, mint köntöst vetted magadra.
Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
és az égi vizek fölé építed hajlékodat.
Szekereddé teszed a fellegeket,
a szelek szárnyain jársz.
Követeiddé teszed a szeleket,
szolgáiddá a perzselő tüzet.
Biztos alapra állítottad a földet,
hogy meg ne inogjon sohasem.
Az örvénylő mélység mint ruha takarta,
vizek borították a hegyeket.
De a te fenyegetésedre megfutamodtak,
szerteriadtak mennydörgésed szavától.
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek
arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át,
hogy el ne borítsák ismét a földet.
A forrásokat a völgyekbe ereszted,
hogy folyjanak a hegyek között.
Belőlük iszik a mező minden vadja,
s oltják szomjukat a vadszamarak.
Fölöttük tanyáznak az égi madarak,
és az ágak közül hallatják hangjukat.
Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket,
és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak,
és növényeket az ember szolgálatára,
kenyeret adsz a földből,
és bort, hogy vidámítsa az ember szívét;
Hogy ragyogjon arca az olajtól,
és a kenyér erősítse az ember szívét.
Jóllaknak az Úr fái,
s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
Fészket raknak rajtuk a verebek,
és fölöttük tanyázik a gólya.
A magas hegyek a szarvasok,
a szirtek a borzok menedéke.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére,
a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka:
ebben mozognak az erdő vadjai,
prédáért ordítanak az oroszlánkölykök,
s eledelt kérnek maguknak Istentől.
Ha felkél a nap, összegyűlnek,
nyugalomra térnek tanyájukon.
Az ember kimegy dolgozni,
és munkáját végzi egészen estig.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid!
Bölcsességgel teremtetted valamennyit,
és alkotásaid betöltötték a földet.
Itt a tenger: nagy és tágas,
nyüzsög benne a számtalan hüllő,
apró és nagy állat egyaránt.
Itt hajók szelik át,
amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
Mindezek tőled várják,
hogy idejében megadd nekik eledelüket.
Ha adsz nekik, felszedik,
ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
De ha elfordítod arcodat, megrémülnek,
ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek,
és porrá lesznek ismét.
Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek,
és megújítod a föld színét.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké,
örvendezzen műveinek az Úr,
akinek a tekintetére megremeg a föld,
s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
Énekelek az Úrnak, amíg élek,
amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
Beszédem legyen kedves előtte,
én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
Vesszenek el a bűnösök a földről,
és ne legyenek többé az istentelenek!
Áldjad, én lelkem, az Urat!
Jegyzetek
104,1 A negyedik teremtés-himnusz (vö. Zsolt 8; 19,1-7; 29). Hasonlóságokat mutat az Izrael előtti teremtés-himnuszokkal (Ekhnaton Napéneke, kánaáni dalok), ószövetségi motívumokat is tartalmaz (Ter 1; Jób). A keletkezési időt nehéz meghatározni. A zsoltáros dicsőíti Istent, aki nemcsak megteremtette a világot és meghatározta annak törvényeit, a világot létének minden pillanatában fenn is tartja.
104,1 Isten rendet teremt a káoszban, legyőzi a (az alvilág isteneiként tisztelt) kozmikus hatalmakat. – A korabeli világkép: az égbolt szilárd kupola a vizek fölött, a boltozat fölött van Isten mennyei lakóhelye.
104,19 A teremtés ritmusa megfelel az emberek és az állatok életritmusának.
104,24 Leviatán: a mítikus, ijesztő viziállat (sárkány, krokodil, tengeriszörny, istentagadó).
104,31 Befejezés.