Könyörgés Isten igazságos ítéletéért
82 1Ászáf zsoltára. Áll az Isten az istenek gyülekezetében,
s ítélkezik az isteneken:
»Meddig ítéltek még hamisan,
és meddig vagytok tekintettel a gonoszok személyére?
Szolgáltassatok igazságot a szűkölködőnek s az árvának,
juttassátok jogához a nyomorultat és a szegényt!
Szabadítsátok meg a szegényt
és a szűkölködőt mentsétek ki a gonoszok kezéből!«
De ők sem nem tudnak, sem nem értenek,
sötétben járnak;
Mind meginognak ezért a föld alapjai.
6 Én azt mondtam: »Ti istenek vagytok,
mindnyájan a Fölséges fiai.«
De meghaltok, mint más ember,
elhullotok, mint akármelyik főember.
Kelj fel, Isten! Ítéld meg a földet,
mert a te örökséged minden nemzet.
Jegyzetek
82,1 Ászáf: vö. 50,1. Az ősi mítoszok leírásai szerint az istenek az égben az emberről tanácskoznak. Jahve a legnagyobb köztük.
82,1 Liturgikus ének a késő királyi korból. A kép, amelyet használ, visszavezet abba az időbe, amikor Izrael legjobbjai a Jahve-tisztelet érvényre juttatásáért küzdöttek, szemben a kánaáni istenek tiszteletével (vö. 1Kir 18.). Prófétai képben ábrázolja az istenek tanácsát az égben. A zsoltár Izrael liturgiájában az istendicsőítés szövege volt, egyben a nép vezetői számára figyelmeztetés is.
82,6 Az ítélet, amit Isten kimond, nem az embereknek, hanem az isteneknek szól: meg kell halniuk, mint az embereknek.