Hálaadó himnusz Isten örök hűségéért
136
1 ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!
Áldjátok az istenek Istenét,
mert irgalma örökkévaló!
Áldjátok az urak Urát,
mert irgalma örökkévaló!
4 Őt, aki nagy csodákat művel egymaga,
mert irgalma örökkévaló!
Aki az egeket bölcsen alkotta,
mert irgalma örökkévaló!
Aki szétterítette a földet a vizeken,
mert irgalma örökkévaló!
Aki a nagy világítókat alkotta,
mert irgalma örökkévaló!
A napot, hogy uralkodjék a nappalon,
mert irgalma örökkévaló!
A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak az éjszakán,
mert irgalma örökkévaló!
10 Aki megverte elsőszülöttjeiben Egyiptomot,
mert irgalma örökkévaló!
És kivezette közülük Izraelt,
mert irgalma örökkévaló!
Hatalmas kézzel és felemelt karral,
mert irgalma örökkévaló!
Aki kettéhasította a Vörös-tengert,
mert irgalma örökkévaló!
S átvitte Izraelt a közepén,
mert irgalma örökkévaló!
De a Vörös-tengerbe vetette a fáraót és seregét,
mert irgalma örökkévaló!
16 Aki a pusztában vezérelte népét,
mert irgalma örökkévaló!
Aki megvert nagy királyokat,
mert irgalma örökkévaló!
És megölt hatalmas királyokat,
mert irgalma örökkévaló!
Szehont, az amoriták királyát,
mert irgalma örökkévaló!
Ógot, Básán királyát,
mert irgalma örökkévaló!
S odaadta örökségül földjüket,
mert irgalma örökkévaló!
Örökségül szolgájának, Izraelnek,
mert irgalma örökkévaló!
Aki megemlékezett rólunk megaláztatásunkban,
mert irgalma örökkévaló!
És megszabadított minket ellenségeinktől,
mert irgalma örökkévaló!
Jegyzetek
136,1 A fogság utáni közösség éneke a Pászka-szertartásból. A zsoltár jellegzetessége a válaszos ének (litánia). Az első félverset az előimádkozó énekli vagy imádkozza, a közösség felel a második félverssel. Ezt a zsoltárt nevezzük (egyedül vagy a Zsolt 135-tel együtt) a „Nagy Alleluja zsoltár”-nak (Nagy Hallél; nem keverendő az alleluja zsoltárokkal: 113-118). Valószínűleg a húsvéti vacsora végén énekelték.
136,4 Isten egy, ő a Teremtő, ő hozta létre az eget és a földet, a csillagokat (vö. Ter 1,14-18)
136,10 Isten szabadította ki Izraelt Egyiptomból és vezette át a tengeren (vö. Kiv 14).
136,16 Isten vezette át népét a pusztán és győzte le az ellenséget (Szihon és Og, vö. Szám 21,21-25), ő adta népének a földet.