Isten tettei a teremtésben és a történelemben
135
1 ALLELUJA!
Dicsérjétek az Úr nevét,
dicsérjétek szolgái az Urat,
akik az Úr házában álltok,
Istenünk házának udvaraiban!
Dicsérjétek az Urat, mert az Úr jó,
zengjetek nevének, mert kedvességgel teli.
Mert kiválasztotta magának az Úr Jákobot,
Izraelt a maga birtokául.
Mert én tudom, hogy nagy az Úr,
s a mi Istenünk felülmúl minden istent.
Amit akar, az Úr mindent megtehet
égen, földön, tengeren és minden mélységben.
Felhőket hoz fel a föld széléről,
villámokat készít az esőhöz,
tárházaikból szeleket hoz elő.
8 Megölte Egyiptom elsőszülötteit,
embert, állatot egyaránt.
Jeleket és csodákat küldött benned, Egyiptom,
a fáraóra és valamennyi szolgájára.
Megvert tömérdek nemzetet,
és megölt hatalmas királyokat:
Szehont, az amoriták királyát,
Ógot, Básán királyát,
és Kánaán minden királyságát,
s odaadta örökségül földjüket,
örökségül népének, Izraelnek.
Uram, örökkévaló a te neved,
nemzedékről nemzedékre száll emléked, Uram.
Mert igazságot szerez népének az Úr,
és könyörületes szolgái iránt.
A nemzetek bálványai ezüstből és aranyból vannak,
emberi kéz alkotásai.
Van szájuk, de nem beszélnek,
van szemük, de nem látnak;
van fülük, de nem hallanak,
és lehelet sincs szájukban.
Legyenek hozzájuk hasonlók a készítőik,
és mindazok, akik bíznak bennük!
19 Izrael háza, áldjátok az Urat!
Áron háza, áldjátok az Urat!
Lévi háza, áldjátok az Urat!
Akik félitek az Urat, áldjátok az Urat!
Áldott legyen Sionról az Úr,
aki Jeruzsálemben lakik.
Alleluja.
Jegyzetek
135,1 A Pászka ünnep dicsőítő zsoltára a késő fogság utáni időből. A közösség dicsőíti Istent, felidézve nagy tetteit: az Egyiptomból való szabadulást és az ígéret földjének ajándékát. A Sínai szövetséget és a parancsokat nem említi.
135,8 A közösség megismeri Istent, aki népe történelmét alakítja: Isten hatalmas kézzel fellép az egyiptomiak ellen (vö. Kiv 12), majd legyőzi az ellenséget, amely meg akarja akadályozni az ígéret földjére való bevonulást (Szihon és Og; vö. Szám 21,21-35), végül népének adja a kánaániak földjét.
135,19 Vö. 115,9-11. A felhívás a papoknak és a közösségnek szól.