A mindenkor oltalmazó Isten
71
1 Uram, tebenned remélek,
soha meg ne szégyenüljek!
Igazságodban szabadíts meg, és ments meg engem!
Hajlítsd hozzám füledet
és nyújts segítséget!
Légy oltalmam sziklája,
és erős váram, hogy megszabadíts engem,
mert te vagy az én erősségem és menedékem!
Istenem, szabadíts meg a bűnös kezéből,
s a törvényszegő és a gonosz kezéből!
Hisz te vagy az én reménységem, Uram;
Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam.
Születésem óta rád támaszkodom,
anyám méhétől te vagy oltalmazóm;
Szüntelenül rólad szól dicséretem.
Szinte csodája lettem sokaknak,
mert te erős segítőm vagy.
Teljék meg szám dicséreteddel,
egész nap fenségeddel!
Ne vess el engem vénségem idején,
amikor erőm megfogyatkozik, ne hagyj el engem!
Mert ellenségeim ellenem beszélnek,
s akik életemre leselkednek, együtt tanakodnak.
Így szólnak: »Isten elhagyta,
vegyétek űzőbe, fogjátok meg,
hisz nincs, aki megszabadítsa!«
Isten, ne távozz el tőlem;
Én Istenem, siess segítségemre!
Jussanak szégyenbe, pusztuljanak
életem ellenségei.
Borítsa szégyen és gyalázat azokat,
akik nekem rosszat akarnak!
Én azonban mindenkor reménykedem,
és szüntelen dicsérlek téged.
Egész nap jótéteményeidet
és igazságosságodat hirdeti szám,
bár elsorolni sem tudom.
Hirdetem az Úr hatalmas tetteit,
Uram, csak igazságodról elmélkedem.
Isten, te ifjúkorom óta oktattál engem;
Mindmáig hirdetem csodáidat.
Öregségemre s aggkoromra
se hagyj magamra, Isten,
hogy hirdethessem az egész jövendő nemzedéknek karod erejét.
Hatalmadat,
és igazságodat, amely égig ér, Isten,
aki nagy dolgokat cselekedtél:
Isten, ki hasonló hozzád?
Milyen sok nehéz szorongatást engedtél megérnem,
de aztán ismét életet adtál nekem,
s a föld mélységeiből újra visszahoztál engem.
Hozzám fordulsz, naggyá teszel
és megvigasztalsz engem.
22 Magasztalom is hűségedet hárfával, Istenem,
hárfával zengek neked éneket, Izrael Szentje.
Örvendezik majd ajkam, ha neked énekelek,
és lelkem, amelyet megmentesz;
Nyelvem is egész nap hirdeti igazságodat,
mert zavarba és szégyenbe jutnak, akik rosszat akarnak nekem.
Jegyzetek
71,1 Egyéni panaszdal a makkabeusi időkből. A szöveg alig tartalmaz új gondolatokat, inkább a Bibliából kiválasztott és egymás mellé helyezett mondatokat magyarázza. A kiválasztás az imádkozó szempontjait követi: Egy beteg ember, akit az öregség és a betegség tesz próbára, biztos menedéket keres – Istennél, az ő templomában.
71,22 Izrael Szentje: ez az ún. fenségcím más zsoltárokban is előfordul (Zsolt 78,41; 89,19), de leggyakrabban Izajásnál (pl. Iz 5,19). Kiemeli Isten szentségét, ugyanakkor aláhúzza Isten és Izrael népének kapcsolatát.