Hálaének Isten igéjéért
119
1 ALLELUJA!
Boldogok, akiknek útja szeplőtelen,
akik az Úr törvénye szerint járnak!
Boldogok, akik kutatják parancsolatait,
s teljes szívvel keresik őt!
Nem követnek el gonoszságot,
hanem az ő útjain járnak.
Te azt parancsoltad, hogy rendeleteidet
gondosan meg kell tartani.
Bár arra irányulnának útjaim,
hogy megtartsam törvényedet!
Akkor nem szégyenülök meg,
ha ügyelek minden parancsodra.
Tiszta szívből hálát adok neked,
hogy megismertem igazságos végzéseidet.
Megtartom rendeléseidet,
ne hagyj el engem sohasem!
9 Hogy őrzi meg tisztán útját az ifjú?
Úgy, hogy megtartja igéidet.
Teljes szívemből kereslek téged,
ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek.
Szívembe rejtem igéidet,
hogy ne vétkezzem ellened.
Áldott vagy te, Uram!
taníts meg engem rendeleteidre!
Ajkammal hirdetem
szád minden végzését.
Parancsolataid útjában gyönyörködöm,
jobban, mint minden gazdagságban.
Rendeleteiddel foglalkozom,
utaidon elmélkedem.
Törvényeidben gyönyörködöm,
igéidről meg nem feledkezem.
17 Tégy jót szolgáddal, adj nekem életet,
hogy megtartsam igéidet.
Nyisd meg szemem, hadd szemléljem
a csodákat törvényedben.
Idegen vagyok én e földön,
ne rejtsd el parancsaidat előlem.
Lelkem epedve óhajtja
ítéleteidet minden időben.
Te megdorgálod a kevélyeket,
átkozottak, akik parancsaidtól eltérnek!
Vedd el rólam a szégyent és a gyalázatot,
hiszen parancsolataidat kerestem.
Ha fejedelmek összeülnek és tanakodnak ellenem,
szolgád törvényeiden gondolkodik.
Valóban parancsolataidról elmélkedem,
és rendeleteid adnak tanácsot nekem.
25 Földhöz ragadt az én lelkem,
kelts életre engem ígéreted szerint!
Feltárom előtted útjaimat, ó hallgass meg,
taníts meg törvényeidre engem!
Oktass rendeleteid útjára,
hogy gondolkodjam csodáidon!
Lelkem elbágyad a gondtól,
erősíts meg igéiddel engem.
Tartsd távol tőlem a gonoszság útját,
és törvényed szerint irgalmazz nekem!
Az igazság útját választottam,
ítéleteidről meg nem feledkezem.
Parancsolataidhoz ragaszkodom, Uram,
ne hagyj szégyent érnem!
Törvényeid útján futok,
mert te bátorítod szívemet.
33 Oktass engem, Uram, törvényeid útjára,
hogy mindenkor csak azt kutassam!
Adj értelmet, hogy törvényedet vizsgáljam,
és teljes szívemből megtartsam!
Vezess engem parancsaid ösvényére,
mert benne lelem kedvemet!
Hajtsd szívemet parancsolataidra,
és ne a kapzsiságra!
Fordítsd el szememet, hiúságot ne nézzen,
éltess engem a te utadon!
Teljesítsd szolgádnak, amit neki ígértél,
hisz fél téged!
Fordítsd el tőlem a gyalázatot, amelytől borzadok,
hisz gyönyörűségesek végzéseid!
Íme, én kívánom rendeleteidet,
igazságod által adj nekem életet!
41 Szálljon rám, Uram, kegyelmed,
szabadításod, amint megmondtad,
hadd feleljek meg azoknak, akik gyaláznak engem,
hiszen bízom igéidben.
Ne vedd el számtól az igazság szavát sohasem,
hisz nagyon bízom ítéleteidben,
és szüntelen megtartom törvényedet,
mindenkor és minden időben.
Tágas úton járok,
mert rendeleteidet kutatom.
46 Parancsolataidról királyok előtt beszélek,
és nem szégyenülök meg.
Törvényeidről elmélkedem,
mert szeretem őket.
Parancsaid felé emelem kezemet, mert kedvesek nekem,
és gondolkodom rendeleteiden.
49 Emlékezzél meg szavadról, melyet szolgádnak mondtál,
amellyel reménységet nyújtottál nekem.
Nyomorúságomban ez vigasztal engem,
mert igéd életet ad nekem.
A kevélyek nagyon gúnyolnak engem,
de én nem térek el törvényedtől.
Örök ítéleteidre gondolok, Uram,
és megvigasztalódom.
Harag vesz rajtam erőt a bűnösök miatt,
akik elhagyják törvényedet.
54 De énekek nekem a te parancsolataid
zarándokságom helyén.
Éjjel is nevedre gondolok, Uram,
és megőrzöm törvényedet.
Az az én osztályrészem,
hogy rendeleteidet megtartom.
57 Mondom, Uram: Az az osztályrészem,
hogy teljesítsem törvényedet.
Teljes szívemből könyörgök előtted,
irgalmazz nekem, amint megígérted.
Megfontolom útjaimat,
és lábamat parancsolataid felé irányítom.
Kész vagyok és nem vonakodom,
hogy rendeleteidet megtartsam.
Gonoszok kötelékei vesznek körül engem,
de törvényeidről nem feledkezem meg.
Éjfélkor is felkelek, hogy hálát adjak neked
igazságos ítéleteidért.
Társa vagyok mindazoknak, akik félnek téged,
és megtartják rendeleteidet.
Tele van, Uram, a föld kegyelmeddel,
igazságaidra taníts meg engem.
65 Jót tettél, Uram, szolgádnak,
amint megmondtad.
Taníts jóra, okosságra, tudományra,
mert hiszek parancsaidban.
Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem,
most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél.
Jóságos vagy te: jóvoltodban
taníts meg engem rendeleteidre.
A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem,
de én teljes szívvel megtartom parancsaidat.
Az ő szívük megalvadt, mint a zsír,
én azonban törvényeidben gyönyörködöm.
Javamra válik, hogy megaláztál engem,
hogy megtanuljam igazságaidat.
Szád törvénye nekem többet ér
mint ezernyi arany és ezüst.
73 Kezed teremtett és formált engem,
adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat.
Örvendezve néznek engem, akik téged félnek,
mert erősen bízom szavaidban.
Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak,
és méltán aláztál meg engem.
Vigasztaljon meg engem irgalmad,
miként szolgádnak ígérted.
Szálljon rám irgalmad, hogy éljek,
mert törvényedről elmélkedem.
Érje szégyen a kevélyeket,
mert ők csalárdul gonoszat művelnek ellenem,
én azonban elmélkedem rendeleteiden.
Forduljanak hozzám, akik téged félnek,
és parancsolataidat ismerik.
Szívem szeplőtelen legyen rendeleteid szerint,
hogy meg ne szégyenüljek.
81 Lelkem epedve várja segítségedet,
erősen bízom igédben.
Szemem epedve várja igédet,
kérdem: »Mikor vigasztalsz meg engem?«
Olyan vagyok, mint tömlő a füstben,
de nem feledkezem meg törvényeidről.
Meddig kell még várnia szolgádnak?
Mikor mondasz ítéletet üldözőim felett?
Vermet ásnak nekem a kevélyek,
akik nem törvényed szerint élnek.
Minden parancsod igazság;
Csalárdul üldöznek: segíts meg engem!
Kevés híja, hogy a földről el nem emésztenek,
de én nem hagytam el rendeleteidet.
Adj irgalmad szerint életet nekem,
hogy szád parancsolatait megőrizzem.
89 Uram, örökkön örökké
áll a mennyben a te igéd.
Nemzedékről nemzedékre tart a te hűséged,
szilárd alapokra helyezted a földet.
Rendelésed szerint áll fenn máig,
mert neked szolgál minden.
Ha nem törvényed volna gyönyörűségem,
akkor talán nyomorúságomban elvesztem volna.
Sohasem feledem rendeleteidet,
mert általuk adsz életet nekem.
Tied vagyok, ments meg engem,
mert parancsaidat kutatom.
Lesnek rám a bűnösök, hogy elveszejtsenek,
de én törvényedre figyelek.
Látom, hogy minden tökéletesség véges,
de a te parancsolatod bizony megmarad.
97 Mennyire szeretem, Uram, törvényedet!
Egész nap róla elmélkedem.
Ellenségeimnél bölcsebbé tettél parancsolatoddal,
mert mindenkor velem van.
Minden oktatómnál értelmesebb lettem,
mert törvényedről elmélkedem.
Az öregeknél értelmesebb lettem,
mert rendeleteidet megfogadtam.
Minden gonosz úttól távol tartom lábamat,
hogy megtartsam szavaidat.
Rendeleteidtől nem térek el,
mert te szabsz törvényt nekem.
Milyen édesek igéid ínyemnek,
jobban ízlenek számnak, mint a méz.
Parancsaid értelmet adnak nekem,
azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját.
105 A te igéd lámpás a lábamnak,
s ösvényeimnek fényesség.
Esküszöm és fogadom,
hogy megtartom igazságos döntéseidet.
Teljes megalázás ért engem, Uram,
kelts életre, amint megígérted.
Leld, Uram, kedvedet szám önkéntes fogadalmaiban,
és végzéseidre taníts meg engem.
Életem kezemben hordom szüntelen,
de törvényedet el nem felejtem.
A bűnösök tőrt vetnek nekem,
de rendeleteidtől el nem tévelyedtem.
Örökségül nyertem parancsolataidat mindörökké,
ezért szívem bennük leli örömét.
Törvényeid megtartására hajlítom szívemet
mindig és mindörökké.
113 Gyűlölöm az istenteleneket,
és szeretem törvényedet.
Oltalmam és pajzsom te vagy,
erősen bízom ígéretedben.
Távozzatok tőlem, gonoszok,
mert Istenem parancsait kutatom!
Támogass engem ígéreted szerint, hogy éljek,
s ne hagyd, hogy megszégyenüljek reménységemben!
Segíts meg, hogy megszabaduljak,
és mindig törvényeden elmélkedjem!
Megveted mind, akik rendeleteidtől eltérnek,
mert szándékaik gonoszak.
Mint salakot, elveted a föld minden bűnösét,
azért szeretem parancsolataidat.
Szent borzalommal tölti el testemet az irántad való félelem,
félek ítéleteidtől.
121 Igazat és helyeset cselekszem,
ne szolgáltass ki azoknak, akik szorongatnak engem!
Vállalj kezességet szolgád javára,
hogy el ne nyomjanak engem a kevélyek.
Szemem epedve várja üdvösségedet,
és igazságos igédet.
Bánj szolgáddal irgalmad szerint,
és törvényeidre taníts meg engem!
Szolgád vagyok én, adj értelmet nekem,
hogy parancsolataidat megismerjem.
Uram, itt az ideje a cselekvésnek,
mert megszegik törvényedet!
Azért szeretem én parancsaidat
az aranynál, a színaranynál is jobban.
Azért követem minden parancsolatodat,
és minden hamis utat gyűlölök.
129 Parancsolataid csodásak!
Lelkem azért tanulmányozza őket.
Igéid megértése világosságot ad,
és értelmesekké teszi az együgyűeket.
Lélegzetvételre nyitom a szám,
parancsaid után kívánkozom.
Fordulj felém és könyörülj rajtam,
miként azokon szoktál, akik nevedet szeretik.
Irányítsd lépteimet igéid szerint,
hogy semmiféle hamisság ne uralkodjék rajtam.
Ments meg engem az emberek erőszakosságaitól,
hogy rendeleteidet megtartsam.
Derítsd fel szolgád fölött arcodat,
ismertesd meg velem rendelkezéseidet!
Szemem patakokban ontja a könnyet,
mert törvényedet nem tartják meg.
137 Igazságos vagy, uram,
és ítéleted igaz!
Parancsolataidat igazságodban rendelted el,
és nagyon nagy hűségedben.
Buzgóságom elsorvaszt engem,
mert ellenségeim elfeledik igéidet.
Szavad kiáll minden tűzpróbát,
azért szereti azt szolgád.
Kicsiny vagyok én és megvetett,
de rendelkezéseidről meg nem feledkezem.
Igazságod örökre igazság,
és törvényed igazmondás.
Érjen bár elnyomás és szorongatás engem,
parancsolataidról elmélkedem.
Törvényeid igazak örökre,
adj nekem értelmet, hogy életem legyen.
145 Teljes szívemből kiáltok, Uram, hallgass meg engem,
követem rendeléseidet!
Hozzád kiáltok, szabadíts meg engem,
és teljesítem parancsaidat!
A hajnal előtt kelek és kiáltok,
mert szavaidban erősen bízom.
Virradat előtt hozzád emelem szememet,
hogy igéidről elmélkedjem.
Hallgasd meg, Uram, szavamat irgalmasságod szerint,
és tarts életben engem ítéleted szerint.
Közel vannak gonosz céljukhoz üldözőim,
törvényedtől azonban messze távolodtak.
De te, Uram, közelemben vagy,
és minden parancsod igazság.
Rég tudom, hogy parancsolataidat
örök időkre alapítottad.
153 Lásd meg nyomorúságomat és szabadíts meg engem,
mert nem felejtem el törvényedet.
Ítéld meg ügyemet és ments meg engem,
éltess engem, amint megígérted!
A bűnösöktől távol van a segítség,
mert ők nem keresték törvényeidet.
Uram, nagy a te irgalmad,
éltess engem ítéleted szerint!
Sokan vannak, akik üldöznek és szorongatnak engem,
de parancsolataidtól el nem tántorodom.
Látom a törvényszegőket és undorodom,
mert nem tartják meg igéidet.
Lásd meg, Uram, hogy rendeleteidet szeretem,
tartsd meg életemet irgalmasságod szerint!
160 A te igéd csupa igazság,
s örökre szól igazságod minden ítélete.
161 Fejedelmek üldöznek ok nélkül engem,
de szívem csak a te igédtől fél.
Úgy örvendek ígéreteidnek,
mint aki sok zsákmányra tesz szert.
Megvetem és gyűlölöm a gonoszságot,
de szeretem a te törvényedet.
Naponkint hétszer mondok dicséretet neked
igazságos ítéleteidért.
Nagy a békéje azoknak, akik szeretik törvényedet,
ők nem botlanak el semmiben sem.
Uram, szabadításodat várom,
és szeretem parancsaidat.
Parancsolataidat megőrzi lelkem,
és nagyon szereti.
Megtartom parancsaidat és rendeleteidet,
mert színed előtt ismeretes minden utam.
169 Könyörgésem jusson színed elé, Uram,
szavad szerint adj értelmet nekem!
Kérésem hatoljon színed elé,
igéd szerint ments meg engem!
Áradjon ajkamról a dicséret,
mert megtanítasz rendeleteidre.
Hirdesse nyelvem szavadat,
mert parancsod igazság.
Kezed legyen segítségemre,
mert rendeleteidet választottam.
Szabadításod után vágyódom, Uram,
és törvényedben gyönyörködöm.
Hadd éljen a lelkem, hogy téged dicsérjen,
s ítéleteid segítsenek meg engem.
Elveszett juhként tévelygek; Keresd meg szolgádat,
mert nem felejtettem el parancsaidat.
Jegyzetek
119,1 Szerkesztett zsoltár, egységei a héber abc betűivel kezdődnek. 22 részből áll, minden rész nyolc versből. Minden részben nyolcszor van szó a Törvényről vagy Isten szavának rendelkezéseiről. A gyűjteményes zsoltár egy bölcs imáit tartalmazza, aki az Írás és Isten szava szerint akar élni. Az egyes részek különböző élet- és problémahelyzeteket vetnek fel. A zsoltár megfogalmazásait az az Izrael késői korszakában megjelenő tanítás sugallja, hogy Isten szava nem szigorúan vett törvény, hanem irányelv, amelyet mindig az adott helyzetre kell alkalmazni. A legfőbb cél: Istennek tetszően élni. A zsoltáros nem hallgat a hívő kétségeiről sem. Az ember nem kapja készen Isten akaratának ismeretét, azt szüntelenül kutatni kell, és tapasztalatból megtanulni. Isten szava és parancsa mindig érthetetlen, ha törvénnyé és holt betűvé teszik.
119,1 A zsoltár két boldogmondással kezdődik, amely eredetileg hálaadó hitvallásformula volt (1-3)
119,9 Ez a rész egy tanító kérdéssel kezdődik. A feleletek kérést, hitvallást és dicsőítést tartalmaznak.
119,17 A zsoltáros folyamatosan megtapasztalja, hogy az élet elenyészik, az ember csak vendég a földön.
119,25 A levertség, a gondok és az egzisztenciális félelmek megbénítják az embert. Aki így is tud Isten szavára és bölcsességére hagyatkozni, megtapasztalja, hogy a szíve megnyugszik, reménye visszatér.
119,33 Az Isten akarata és bölcsessége szerinti élet vonzó és bátorító. Ehhez kér belátást és alapvető segítséget.
119,41 A zsoltáros olyanok körében él, akik az Isten által adott értékrendet nem fogadják el, aki eszerint él, azt megvetik és támadják.
119,46 Vö. Mt 10,18.
119,49 Egy vita kapcsán a hívő elgondolkodik azon, milyen erőt jelent számára Isten szava.
119,54 „Zarándokságom helye”, vö. 17-24. v.
119,57 Egy hívő számvetése: ő Isten mellett döntött, és elmondhatja: „az az osztályrészem, hogy teljesítem törvényedet”. Ezzel egy szöveg, amely eredetileg a levita törzsre vonatkozott (a leviták nem kaptak külön földterületet a honfoglaláskor), egy új, lelki értelmezést nyer.
119,65 A hívő is téved és rossz útra térhet, ő sem kerülheti el a szenvedést. De a téves úton van lehetősége a megfordulásra, és a szenvedésben közelebb kerülhet Istenhez.
119,73 Aki felismeri teremtményi mivoltát, az a teremtőtől tudakolja életének rendjét és értelmét.
119,81 Panaszdal. Valaki, aki Istent szolgálja, erejének és életének végéhez közeledik. Istenre és az ő szavára bízza magát, tőle kér segítséget.
119,89 A középső rész a teremtő Istennek szóló himnusszal kezdődik: a teremtett mindenséget az ő rendje alapozza és szabja meg. Ez a rend, mint a maradandóság egy darabja fogható fel az ember számára a Törvény bölcsessége által.
119,97 Bölcs mondások gyűjteménye.
119,105 Az imádkozó (feltehetően a szentélybe való belépéskor) Isten szavának esküvel kötelezi el magát (vö. 108.). Ez a szó fény és ösvény (vö. Jn 8,12), alapvető segítséget és biztonságot ad.
119,113 A hívő legyőzi a meghasonlottságát, ami a valósággal való kapcsolatát terheli.
119,121 Bajba jutott ember igazolja magát és kéri Istent, őrizze meg hűségét, a mellőzött Törvényt. Saját számára belátást és érteni tudást kér.
119,129 Egy ember, aki bízni akar, kéri Istent, hogy megtapasztalhassa azt, amit az istenfélők számára megígért.
119,137 Az imádkozó elismeri: Isten igazságos, szavai igazak.
119,145 Egy szorongatott ember reggeli imája.
119,153 Üldözött ember panaszdala.
119,160 Vö. Jn 17,17.
119,161 Akit a hatalmasok közül valaki üldözni kezd, annak van oka a félelemre. De a hívő egyedül Isten szavát „féli”.
119,169 Az utolsó részben kérés és dicsőítés váltja egymást: az élet kiszámíthatatlan veszélyei között csak egy bizonyosság van: Isten szava. Ennek a szónak a valóra váltása által válhat az ember boldoggá és találhat üdvösséget. Ha hozzá tartozik, biztonságban érezheti magát, mert ő is egy azokból az elveszettekből, akik megtaláltattak (vö. Lk 15,4-7).