Kis türelmet
109 (108). ZSOLTÁR. ÁTOKZSOLTÁR
109 (A karvezetőnek – Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass, hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám, a gyűlölet szavával vesznek körül, s ok nélkül harcolnak ellenem. Szeretetem jutalmául váddal illetnek, én azonban imádkozom. A jót rosszal viszonozzák, szeretetem gyűlölettel. „Bérelj fel egy gonoszt ellene, vádlóul a jobb oldalára! Bűnösként kerüljön ki az ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra! Csak kevés napot hagyjanak neki osztályrészül, hivatalát nyerje el más, fiai váljanak árvákká, felesége pedig özveggyé! Fiai nyugtalan bolyongjanak és kolduljanak, űzzék ki őket elpusztult házukból! Minden java legyen uzsorások zsákmánya, munkája gyümölcsét vigye el idegen. Senki ne bánjon kímélettel vele, ne akadjon, aki könyörül árváin! Törzse induljon pusztulásnak, a második nemzedékben szűnjék meg a neve! Atyáinak bűnét ne feledjék, ősanyái vétkét le ne vezekeljék, lebegjen az mindig az Úr előtt! Az Úr törölje el emlékét a földön!” Mivel senkin sem könyörült, üldözte a nyomorult és szegény embert, s a szenvedőnek életére tört. Átkot akart, most érje utol őt, megvetette az áldást, most hagyja el. Fedje el az átok, mint a köntös, hatoljon belsejébe, miként a víz, hassa át csontjait, mint az olaj! Igen, úgy borítsa be, mint a ruha, mint az öv, amely mindig átfogja. Ez legyen jutalma az Úrtól azoknak, akik vádolnak engem, akik gonoszul szólnak ellenem! Te pedig, Uram, nevedért állj mellém, ments meg jóságodban és irgalmadban! Hiszen nyomorult vagyok, elhagyatott, szívem bensőmben összeszorul. Mint hanyatló árnyék, úgy fogyatkozom, leráznak engem is, mint a sáskát. Térdem inog a böjtöléstől, húsom sorvad a soványságtól. Gúny tárgya lettem számukra, csóválják fejüket, ha látnak. Segíts rajtam, Uram, Istenem, irgalmadban ments meg engem! Hadd tudják meg: a kezed volt az, te voltál, Uram, aki ezt művelte. Hadd átkozzanak, csak te áldj meg. Valljanak szégyent, akik fölkelnek ellenem, csak a te szolgád vigadozzon. Vádlóim öltözzenek gyalázatba, mint köntös borítsa őket a szégyen. Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem. Mivel melléje áll a szegénynek, hogy megmentse bíráitól.