88 (87). ZSOLTÁR. IMA SZÜKSÉG IDEJÉN
88 (Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanítókölteménye.) Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom. Imám hatoljon fel hozzád, hallgasd meg könyörgésem! Mert a lelkem tele gyötrelemmel, s életem közel van a holtak országához. Azok közé sorolnak, akik sírba szállnak, olyan ember vagyok, ki a végét járja. A halottak közt hagytak, mint kiket legyőztek, s már a sírban vannak: többé nem emlékezel és már gondot sem viselsz rájuk. A sír mélyére vetettél, a sötétségbe, a szakadékba. Súlyosan rám nehezedik haragod, minden hullámod összecsap fölöttem. Barátaimat távol tartod tőlem, borzalommá tettél a szemükben. Fogoly vagyok, nem szabadulhatok. Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak, kitárom feléd a kezem. Tán a holtakon akarsz csodát tenni? Fölkelnek még az árnyak, hogy dicsérjenek? A sírban emlegetik még jóságodat, és hűségedet a holtak országában? Felfogják-e csodáidat a sötétségben, és a feledés földjén kegyelmedet? Ám én, Uram, tehozzád kiáltok, már hajnalban eléd száll imám. Miért veted el a lelkemet, Uram, miért rejted el arcodat előlem? Ifjúkorom óta gyenge vagyok, s fenyeget a halál. Viseltem borzalmaidat és betegeskedtem. Haragod tüze átjárt, a fájdalmak semmivé tettek. Folyvást körülvesznek, mint az áradó víz, mind együtt szorongatnak. Barátom, bizalmasom elidegenítetted; már csak a sötétség ölel körül.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150