79
Aszáf zsoltára.
Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. (2Kir 25,1-10) Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. (Jób 38,26.27) Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. (Zsolt 44,14;80,7;137,7; Ezék 25,3.6;26,2) Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; (Jer 10,25) Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. (Zsolt 14,4) Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. (Ésa 64,9.10) Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. (Ésa 48,9; Ezék 20,22) Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. (Ésa 31,4) Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! (Ésa 65,6.7) Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! (5Móz 32,9-13)
Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. (2Kir 25,1-10) Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. (Jób 38,26.27) Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. (Zsolt 44,14;80,7;137,7; Ezék 25,3.6;26,2) Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; (Jer 10,25) Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. (Zsolt 14,4) Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. (Ésa 64,9.10) Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. (Ésa 48,9; Ezék 20,22) Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. (Ésa 31,4) Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! (Ésa 65,6.7) Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet! (5Móz 32,9-13)
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150