68 (67). ZSOLTÁR. AZ ÚR DIADALMENETE
68 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik. Eloszlanak, mint a füst eloszlik. Ahogy a viasz elolvad a tűznél, úgy semmisülnek meg a bűnösök Isten színe előtt. Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben. Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt! Az árvák atyja, özvegyek védelmezője – ez az Isten szent hajlékában. Isten otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát. Csak a lázadók maradnak a kietlen pusztán. Istenünk, te néped előtt vonultál, amikor a pusztában áthaladtál: megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt. Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad. Itt adtál nyájadnak, Istenünk, hazát, jóságodban szerezted azt a szegénynek. Az Úr üzenetet bíz a hírvivőkre: „A Mindenható elűzött hatalmas sereget.” Királyok menekülnek, seregek futottak, a ház szépe zsákmányt osztott. Amikor ott táboroztak a karámok között, a galamb szárnyát ezüsttel rakták ki, zöldellő arany csillogott szárnyain. Ékszerük, mint hó a Calmonon. Básán hegye Isten hegye, Básán hegye magas csúcs. Miért nézitek irigykedve, ti magas kúpok, azt a hegyet, amit Isten lakóhelyül választott? Igen, az Úr ott lakik örökre. Isten kocsija tömérdek, ezerszer ezer. Így vonul az Úr a Siontól a szentélybe. Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram. Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket. Isten a mi üdvösségünk! Üdvösség Istene a mi Istenünk, az Úr, a Hatalmas megóv a haláltól. Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, az üstökét azoknak, akik bűnben élnek. Így szól az Úr: „Lehozom őket Básánból, kihozom őket a tenger mélyéből, hogy lábadat vérükben fürösszed, s kutyáid is falják fel ellenségeidből részüket.” Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe. Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve. „Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!” Itt van Benjamin, a legfiatalabb – legelöl megy. Itt vannak Júda előkelői csapatostul. Zebulun előkelői, Naftali előkelői. Isten, mutasd meg hatalmadat, Isten, aki értünk munkálkodol! Templomod tiszteletére, amely Jeruzsálemben áll, királyok szentelnek neked áldozatot. Hatalmad mutasd meg a nádas vadjain, a tulkok csordáján s a népek borjain. Hódoljanak neked arany és ezüst ékszerekkel! Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket! Jöjjenek Egyiptom nagyjai, Etiópia nyújtsa ki kezét Isten felé, föld birodalmai, énekeljetek Istennek! Zengjetek dicséretet az Úrnak, aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken. Íme, hallatja hangját, szavának erejét. Ismerjétek el Isten hatalmát! Fölsége Izrael fölött tündököl, magasan a felhőkben felragyog hatalma. Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150