64 (63). ZSOLTÁR. A RÁGALMAZÓK BŰNHŐDÉSE
64 1(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) 2Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől! 3Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétől! 4Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserű szavukat ontják, mint a mérges nyilat, 5hogy rejtekükből eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék. 6Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tőrt. Így szólnak: „Ki lát bennünket? 7Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet. 8Isten saját nyilaival találja el őket, és váratlanul üt sebet rajtuk. 9Nyelvük miatt veszíti el őket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket. 10Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten műveit, és tetteit megértik. 11Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívűek mind dicsekedhetnek.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150