104
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
(Zsolt 146,1)
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
(1Tim 6,16;Ésa 40,22)
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
(Ésa 18,2)
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
(Zsolt 24,2)
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
(1Móz 1,9.10;7,19.24)
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
(1Móz 1,9;8,1.3; Jób 37,4.5)
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
(Jób 38,20.21; Jer 50,22)
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
(Préd 1,4)
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
(Jób 38,26.27)
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
(Jer 15,16)
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
(Péld 31,6.7;2Sám 14,2)
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
(Péld 30,24.26)
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
(1Móz 1,14-16)
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
(Ésa 31,4)
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
(Ésa 6,3)
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
(Zsolt 19,11)
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
(Jób 25,13;41,12-33)
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
(Zsolt 145,15)
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
(Nehem 10,29)
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
(Jób 34,14.15)
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
(Zsolt 19,15)
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
(Zsolt,104 24.)
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
(2Móz 19,18; Zsolt 18,8)
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150