Zsoltárok könyve | Szent István Társulati Biblia

¹Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé. ²Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.

¹Miért háborognak a nemzetek? A népek miért kovácsolnak hiú terveket? ²A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:

¹(Dávid zsoltára, amikor menekült fia, Absalom elől.) ²Mennyien szorongatnak, Uram, Mennyien fordulnak ellenem!

¹(A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid zsoltára.) ²Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban, könyörülj rajtam és hallgasd meg imám!

¹(A karvezetőnek, fuvolára – Dávid zsoltára.) ²Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre!

¹(A karvezetőnek, húros hangszerre [8 hangon?] – Dávid zsoltára.) ²Ne fenyíts haragodban, Uram, ne büntess neheztelésedben!

¹(Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.) ²Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg!

¹(A karvezetőnek, Gát szerint – Dávid zsoltára.) ²Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsőséged az egekig magasztalja

¹(A karvezetőnek, oboára és hárfára – Dávid zsoltára.) ²Szívem mélyéből dicsőítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.

¹Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején? ²A gonosz hetvenkedik, a szegény meg retteg, rászedve a cseltől, amit az kieszelt.

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Az Úrnál keresek menedéket. Miért mondjátok: „Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”? ²Lám, a bűnösök feszítik íjukat, nyilat helyeznek a húrra, hogy az igaz szívűeket a sötétben leterítsék.

¹(A karvezetőnek, nyolc húrra – Dávid zsoltára.) ²Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség.

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Meddig feledkezel meg rólam, Uram, mindörökre? Meddig rejted el arcodat előlem?

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Az esztelen ezt mondja szívében: „Nincs Isten!” Megromlottak – szörnyűség, amit művelnek, senki sincs, aki még a jót tenné. ²Az Úr az égből az emberekre tekint, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.

¹(Dávid zsoltára.) Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden? ²Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja,

¹(Miktam – Dávid zsoltára.) Védelmezz, Istenem, hozzád menekülök. ²Ti így beszéltek az Úrhoz: „Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl!”

¹(Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel! ²Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi!

¹(A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) ²Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól].

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét.

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²A megpróbáltatás napján hallgasson meg az Úr, védelmezzen meg Jákob Istenének neve!

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Hatalmadnak örül, Uram, a király, és segítséged láttán hangosan ujjong.

¹(A karvezetőnek a „Szarvasünő reggel…” dallamára – Dávid zsoltára.) ²Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos énekemtől?

¹(Dávid zsoltára.) Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, ²zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel

¹(Dávid zsoltára.) Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója. ²Ő alapozta tengerekre, és megerősítette a vizek fölött.

¹(Dávid zsoltára.) Hozzád emelem lelkemet, Uram, ²Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak, ellenségeim ne diadalmaskodjanak rajtam.

¹(Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg! ²Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém!

¹(Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr – kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr – kitől rettegnék? ²Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak.

¹(Dávid zsoltára.) Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók. ²Halld meg könyörgő szavam, hisz hozzád kiáltok, kezemet kitárom, Uram, szent templomod felé!

¹(Dávid zsoltára.) Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei, adjátok meg az Úrnak a tiszteletet és a hatalmat! ²Adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget, és szent udvarában imádjátok az Urat!

¹(Zsoltár, templomszentelési ének – Dávidtól.) ²Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak.

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem,

¹(Tanítóköltemény – Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. ²Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.

¹Ujjongjatok az Úrban, igazak, a hívőkhöz illik a dicséret! ²Dicsőítsétek az Urat citerával, tízhúrú hárfán zengjétek fölségét!

¹(Dávidtól, amikor Abimelech előtt őrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, ő pedig eltávozott.) ²Dicsőítem az Urat minden időben, dicsérete ajkamon marad mindig.

¹(Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak! ²Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre,

¹(A karvezetőnek – Isten szolgájától, Dávidtól.) ²Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.

¹(Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevőket, ²mert mint a fű, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellő növény.

¹(Dávid zsoltára, emlékezésre.) ²Ne fenyíts meg, Uram, haragodban, ne büntess engem felindulásodban!

¹(A karvezetőnek Jedutuntól – Dávid zsoltára.) ²Így szóltam: „Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg előttem áll az istentelen.”

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat.

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Boldog, aki gondol a szűkölködőre és a szegényre, az Úr megmenti majd a csapás napján.

¹(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) ²Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram.

¹Szolgáltass igazságot nekem, képviseld ügyemet egy nem szent néppel szemben! Szabadíts meg a gonosz és hazug emberektől! ²Istenem, te vagy az én erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?

¹(A karvezetőnek – Korach fiainak tanítókölteménye.) ²Isten, hallottuk saját fülünkkel, atyáink beszéltek nekünk a tettekről, melyeket az ő napjaikban, a hajdani időben

¹(A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Korach fiainak tanítókölteménye, a szeretet himnusza.) ²Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje.

¹(A karvezetőnek – Korach fiainak éneke oboára.) ²Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.

¹(A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) ²Tapsoljatok, népek, mindnyájan kezetekkel, zengjetek Istennek ujjongó éneket!

¹(Ének – Korach fiainak zsoltára.) ²Nagy az Úr, méltó a dicséretre, Istenünk városában. Szent hegye,

¹(A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) ²Népek, figyeljetek mind, a földnek minden lakója hallja meg:

¹(Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig. ²Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr,

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ²amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.)

¹(A karvezetőnek tanítóköltemény Dávidtól, ²amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.)

¹(A karvezetőnek – betegség idején; Dávid tanítókölteménye.) ²Az esztelen így szól szívében: „Nincs Isten!” Álnokok, romlottak, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné.

¹(A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid tanítókölteménye, ²azután, hogy a cifiták elmentek Saulhoz és jelentették: „Dávid nálunk rejtőzik.”)

¹(A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávid tanítókölteménye.) ²Figyelj imádságomra, Uram, ne zárkózz el könyörgésem elől!

¹(A karvezetőnek a „Távoli istenek galambja” szerint – miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.) ²Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak.

¹(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól, amikor Saul elől barlangba menekült.) ²Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.

¹(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól.) ²Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek?

¹(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól, amikor Saul odaküldött és őriztette a házát, hogy megölje.) ²Ments meg elleneimtől, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem!

¹(A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – miktam Dávidtól; okulásul írta, ²amikor kivonult a két folyó arámjai és Coba arámjai ellen; amikor Joáb visszatért és a Só-völgyben megverte az edomitákat, tizenkétezer embert.)

¹(A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávidtól.) ²Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra!

¹(A karvezetőnek, Jedutun szerint – Dávid zsoltára.) ²Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön.

¹(Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) ²Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Őrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtől!

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára, ének.) ²Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat.

¹(A karvezetőnek – ének, zsoltár.) Ujjongjatok Istenemnek, földek mind, ²zengjétek nevének dicséretét! Járuljatok eléje dicsőítő énekkel!

¹(A karvezetőnek, húros hangszerre – zsoltár, ének.) ²Isten legyen irgalmas hozzánk, áldjon meg minket és ragyogtassa fel arcát fölöttünk,

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik.

¹(A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.) ²Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér,

¹(A karvezetőnek – Dávidtól, emlékezetül.) ²Istenem, irgalmadban ments meg, siess, Uram, segítségemre!

¹Uram, hozzád menekülök, ne hagyj soha szégyent vallanom! ²Igazságodban ments meg, szabadíts meg! Fordítsd felém füled és siess segítségemre!

¹(Salamontól.) Ítéletedet, Isten, bízd a királyra, jogaidat ruházd a király fiára: ²kormányozza igazságosan népedet, méltányosan szegényeidet.

¹(Aszaf zsoltára.) Milyen jó az Isten az igazakhoz, az Úr mindazokhoz, akiknek tiszta a szívük! ²Lábam mégis majdnem megtántorodott, lépteim csaknem ingadozók lettek.

¹(Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelőd juhai ellen? ²Gondolj közösségedre, amelyet ősidők óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál, gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.

¹(A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – Aszaf zsoltára, ének.) ²Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid!

¹(A karvezetőnek húros hangszerre – Aszaf zsoltára, ének.) ²Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben.

¹(A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.) ²Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson.

¹(Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását! ²Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek,

¹(Aszaf zsoltára.) Uram, pogányok törtek be örökségedbe, szent templomodat meggyalázták. Jeruzsálemet romhalmazzá tették. ²Szolgáid testét prédául vetették az égi madaraknak, híveid húsát a föld vadjainak.

¹(A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték” szerint – Aszaf zsoltára.) ²Hallgass meg, Izraelnek pásztora, te, aki Józsefet nyájként legelteted! Te, aki kerubok fölött trónolsz,

¹(A karvezetőnek Gát szerint – Aszaftól.) ²Dicsőítsétek Istent, gyámolunkat, ujjongjatok Jákob Istenének!

¹(Aszaf zsoltára.) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet. ²„Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet?

¹(Aszaf éneke.) ²Istenem, ne maradj néma, ne hallgass, Istenem, ne légy tétlen!

¹(A karvezetőnek Gát szerint – Korach fiainak zsoltára.) ²Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!

¹(A karvezetőnek – Korach fiainak zsoltára.) ²Kegyelmedet, Uram, kiárasztottad földedre, Jákob sorsát jóra fordítottad.

¹(Dávid imája.) Uram, fordítsd felém füled és hallgass meg, mert nyomorult vagyok és szegény. ²Őrizd meg lelkemet, hisz hozzád tartozom, segítsd meg szolgádat, aki benned bízik.

¹(Korach fiainak zsoltára, ének.) Szent hegyekre vetette alapjait, ²mert szereti az Úr; Sion kapui kedvesebbek, mint Jákob bármely hajléka.

¹(Ének, Korach fiainak zsoltára. A karvezetőnek a „Machalat” szerint énekelni – az eszrachita Heman tanítókölteménye.) ²Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed előtt panaszkodom.

¹(Az eszrachita Etán tanítókölteménye.) ²Az Úr kegyelméről énekelek örökkön-örökké. Hűségedet hirdeti ajkam minden nemzedéken át.

¹(Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre, ²mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!

¹Aki a Fölséges védelmében lakik, aki a Mindenható árnyékában él, ²az így beszél az Úrhoz: Te vagy a váram és a menedékem, Istenem, benned bízom!

¹(Zsoltár, szombati ének.) ²Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;

¹Király az Úr, fönségbe öltözött. Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát. ²Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktől fogva vagy.

¹Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg! ²Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik.

¹Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt! ²Dicsőítő énekkel lépjetek színe elé, magasztaljátok hangosan, zsoltárt énekelve!

¹Énekeljetek új éneket az Úrnak, minden föld zengjen dalt az Úrnak! ²Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, naponként hirdessétek üdvösségét!

¹Király az Úr! Ujjongjon a föld, ünnepeljen a sok sziget! ²Felhő és homály van körülötte, trónjának támasza jog és igazság.

¹(Zsoltár) Zengjetek új éneket az Úrnak, mert csodálatra méltó, amit művelt. Jobbja kivívta a győzelmet, igen, szent karja győzelmet szerzett. ²Kinyilvánította az Úr üdvösségét, igazságosságát feltárta a pogányok előtt.

¹Király az Úr – a népek reszketnek; kerubok fölött trónol – a föld megremeg. ²Nagy az Úr a Sionon, fönséges minden nép felett: dicsőítsék nagy és félelmetes neved, mert szent

¹(Hálaadó zsoltár.) Ujjongjatok az Úrnak, országok, mind, ²örömmel szolgáljatok neki, lépjetek színe elé vigadozva!

¹(Dávid zsoltára.) Jóságodról és igazságosságodról énekelek, hárfán játszom előtted, Uram! ²Az ártatlanság útján akarok járni, mikor jössz már hozzám? Tiszta szívvel akarok élni házamban,

¹(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) ²Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé!

¹(Dávidtól.) Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! ²Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!

¹Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, ²a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort,

¹(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét, ²hirdessétek műveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit!

¹(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ²Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét?

¹(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad. ²Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.

¹(Ének, Dávid zsoltára.) ²A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem!

¹(A karvezetőnek – Dávidtól, zsoltár.) Isten, akit dicsőítek, ne hallgass, ²hisz az árulók gonosz szája tátog ellenem! Hazug nyelvvel beszélnek hozzám,

¹(Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” ²Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!

¹(Alleluja!) Szívem mélyéből dicsőítem az Urat a szentek tanácsában és a nagy közösségben! ²Az Úr művei nagyszerűek, emlékezetesek mindazoknak, akik örülnek rajtuk.

¹(Alleluja!) Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. ²Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén.

¹(Alleluja!) Magasztaljátok, ti szolgái az Úrnak, magasztaljátok az Úr nevét! ²Az Úr neve áldott most és mindörökké!

¹(Alleluja!) Amikor Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob törzse az idegen nép közül: ²Akkor Júda lett a szentélye és Izrael az országa.

¹Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmed és hűséged szerint! ²Miért mondogatják a pogányok: „Hol van hát Istenünk?”

¹(Alleluja!) Szeretet tölt el, mert az Úr meghallotta könyörgő kiáltásomat. ²Felém fordította fülét azon a napon, amelyen segítségül hívtam.

¹(Alleluja!) Áldja az Urat minden nép, minden törzs dicsőítse! ²Mert kegyelme hathatósan működik bennünk, és hűsége megmarad örökké.

¹(Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart. ²Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart.

¹Boldog, akinek útja szeplőtelen, aki az Úr törvénye szerint él. ²Boldog, aki követi útmutatásait, s aki egész szívével keresi őt.

¹(Zarándokének.) Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, és ő meghallgatott. ²Mentsd meg lelkemet, Uram, a gonosz ajaktól, mentsd meg az álnok nyelvtől!

¹(Zarándokének.) Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? ²A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.

¹(Zarándokének – Dávidtól.) Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába! ²Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem!

¹(Zarándokének.) Tekintetem hozzád emelem, hozzád, aki az égben trónolsz. ²Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre, amíg meg nem hallgat.

¹(Zarándokének – Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk – Izrael bevallhatja – ²ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak,

¹(Zarándokének.) Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint Sion hegye, amely nem inog meg, hanem áll örökké. ²Jeruzsálemet hegyek övezik: így veszi körül az Úr népét most és mindörökké.

¹(Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tűnt, hogy álmodtuk az egészet. ²Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: „Az Úr nagy dolgot művelt velük!”

¹(Zarándokének – Salamontól.) Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte. ²Hiába keltek hajnalban és fáradoztok késő éjjelig: a kemény fáradság kenyerét eszitek. Ám akiket szeret, ő azokat elhalmozza, jóllehet alszanak.

¹(Zarándokének.) Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. ²Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni.

¹Ifjúságom óta sokat gyötörtek – Izrael elmondhatja –, ²ifjúságom óta sokat gyötörtek, de el nem tiportak.

¹(Zarándokének.) A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, ²Uram, halld meg a szavam! Füled figyeljen fel könyörgő szavamra!

¹(Zarándokének – Dávidtól.) Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm. ²Megtanítottam hallgatni a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.

¹(Zarándokének.) Emlékezzél, Uram, kegyesen Dávidra, emlékezzél minden fáradozására! ²Hogy esküdött meg az Úrnak, hogyan tett ígéretet Jákob Erősének:

¹(Zarándokének – Dávidtól.) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! ²Olyan az, mint a drága olaj a fejen, amely lecsordul a szakállra, lecsordul Áron szakállára, palástja szegélyére.

¹(Zarándokének.) Rajta, áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái mind, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban! ²Tárjátok kezeteket a szentély felé, s dicsőítsétek az Urat éjjelente!

¹(Alleluja!) Dicsőítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok őt, ²akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban.

¹(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó: irgalma örökké tart. ²Áldjátok az istenek Istenét: irgalma örökké tart.

¹Bábel folyói mentén ültünk és sírtunk: a Sionra emlékeztünk. ²Azon a földön a fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.

¹(Dávidtól.) Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, ²s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet.

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem, ²tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,

¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől!

¹(Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak! ²Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat!

¹(Tanítóköltemény Dávidtól, amikor a barlangban volt – ima.) ²Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz!

¹(Dávid zsoltára.) Halld meg, Uram, imámat, te, aki hűséges vagy, halld meg kérésemet! Hallgass meg igazságod szerint! ²Ne menj ítéletre szolgáddal: az élők közül senki sem igaz színed előtt.

¹(Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra. ²Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket.

¹(Dicsőítő ének – Dávidtól.) Dicsőítelek téged, Istenem, Királyom, nevedet mindörökké áldom! ²Mindennap dicsérlek téged, nevedet örökké magasztalom.

¹(Alleluja!) Dicsérd, lelkem, az Urat! ²Áldom az Urat, ameddig élek, dicsőítem Istent, ameddig vagyok.

¹(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsőítés! ²Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyűjti.

¹(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat a mennyből, dicsérjétek a magasságban! ²Dicsérjétek, angyalai mind, dicsérjétek, égi seregek!

¹(Alleluja!) Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérete zengjen a szentek közösségében! ²Izrael örüljön Teremtőjének, Sion gyermekei Királyuknak!

¹(Alleluja!) Dicsérjétek az Urat szentélyében, dicsérjétek égi erődítményében! ²Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságának teljességéért!