102 (101). ZSOLTÁR. IMA MEGPRÓBÁLTATÁSBAN
102 (Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé! Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam! Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz. Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem. Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt. Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt. Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn. Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak. Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül. Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz, napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű. Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át. Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra. Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain. Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt: Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében, ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat. Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak. Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből. Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat. Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre, hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét, ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma). Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken. Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása. Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak. De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150