AZ ÜDVTÖRTÉNET ESEMÉNYEI
105 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét, hirdessétek műveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit! Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük! Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét! Gondoljatok csodáira, amelyeket művelt, a jelekre és ajka szavaira! Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az ő választottjának! Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek. Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott, a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött, s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek. Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül. Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön, az egyik törzstől a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak, akkor sem engedte, hogy elnyomják őket, királyokat büntetett miattuk: „Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!” Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret. De előreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak. Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették, amíg be nem teljesedett, amit előre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta őt. A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá. Megtette házának urává, minden javának intézőjévé, hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit. Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén. Az Úr megsokasította népét, erősebbé tette elnyomóinál. Majd megváltoztatta szívüket, és meggyűlölték népét, s álnokul bántak szolgáival. Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját. Ők jeleit mutatták előttük, nagy csodáit Kámnak földjén. Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak. Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította. Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig. Szólt, és légyrajok törtek elő, és szúnyogok minden határukon. Eső helyett jégverést küldött, és pusztító tűz hullott országukra. Tönkretett szőlőt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat. Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár. Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését. Lesújtott minden elsőszülöttre, a férfierő minden zsengéjére. Majd kivezette őket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedő nem volt törzseikben. Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk. Felhőt terített az égre, hogy bevonja őket, éjjel pedig tűzzel világított nekik. Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól őket. Sziklát nyitott meg és víz tört elő, patakban folyt a pusztán végig. Mert megemlékezett szent ígéretéről, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett. Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait. Nekik adta a pogányok földjeit, s ők hozzászerezték a népek kincseit, hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150