58 (57). ZSOLTÁR. ÍTÉLET A FÖLD BÍRÁI FÖLÖTT
58 (A karvezetőnek a „Ne töröld el” szerint – miktam Dávidtól.) Ti istenek, az igazság szerint beszéltek? Emberek fiai, igazságosak az ítéleteitek? Nem, szívetekben gonoszság rejtőzik, kezetek igazságtalanságot oszt az országnak. A gonoszok már anyjuk ölétől eltávolodtak, a hazugok már az anyaméhtől téves úton járnak. Mérgük, mint a kígyó mérge, mint a süket vipera mérge, amely a fülét bezárja. Nem hallja meg a varázsló hangját, a kígyóbűvölő hangját, aki jól ért a bűvöléshez. Istenem, zúzd össze szájukban fogukat, Uram, törd össze az oroszlánok állkapcsát! Hadd folyjanak szét, mint a kiömlött víz, hervadjanak el, mint a letiport fű. Múljanak el, ahogy elmúlik a csiga, s mint az asszony elvetélt magzata, amely a napot nem látja meg soha! Mielőtt még tövist hajtanak, mint a tüskebozót, – zölden vagy száradtan – hordja el őket a haragos szél! Örüljön az igaz, ha látja a megtorlást, lábát fürössze a gonoszok vérében! S az emberek majd mondogatják: „Valóban, az igazra mégis jutalom vár, van még Isten, aki ítél a földön!”
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150