140 (139). ZSOLTÁR. A GONOSZOK ELLEN
140 (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön! Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje! Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl. Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét. Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek. Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150