ÍTÉLET AZ ÁLNOK EMBER FELETT
52 (A karvezetőnek tanítóköltemény Dávidtól, amikor az edomita Doeg jött, és jelentette Saulnak: Dávid bement Achimelek házába.) Mit dicsekedsz gazságoddal minden nap, te, hatalomnak embere? Az eszed azon jár, hogyan árthass, nyelved, mint éles kés, rágalommal sebez. Jobban szereted a rosszat, mint a jót, jobban a hazugságot, mint az igaz szót. Csak a romlást hozó szavakat kedveled, te álnok nyelv! Ezért megsemmisít és örökre eltaszít az Isten. Kiragad sátradból, kitép az élők földjéből. Az igazak borzalommal nézik majd s gúnyolódnak rajta: „Nézzétek, aki nem Istennél keresett oltalmat, aki a gazdagság teljére hagyatkozott, azt, aki gonoszsága révén lett hatalmas!” Én azonban, mint zöldellő olajfa, olyan vagyok Isten hajlékában, mindig reménykedem Isten irgalmában. Áldani foglak mindörökké, mivel ezt művelted, és jóságos nevedet hirdetni fogom azok előtt, akik hűségesek hozzád.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150