141 (140). ZSOLTÁR. IMA ÜLDÖZÉSEK IDEJÉN
141 (Dávid zsoltára) Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre, halld meg szavamat, amikor hívlak! Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, kitárt kezem legyen esti áldozat! Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához! Ne engedd, hogy szívem a rosszra hajoljon, és aljas gonoszságot kövessek el! A gonosztevőknek dús ételéből enni nem akarok. Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál. De az istentelen olaja soha ne díszítse fejem. Gonoszságuknak imámat szegezem szembe. Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim: „Ahogy a malomkő széttörve fekszik a földön, úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.” Uram, Istenem, rád emelem szemem, hozzád menekülök, ne engedd elveszni a lelkem! Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek, és a gonoszok csapdájától! A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk, én meg megyek tovább a magam útján.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150