56 (55). ZSOLTÁR. A HÍVŐ BIZALMA
56 (A karvezetőnek a „Távoli istenek galambja” szerint – miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.) Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak. Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra, amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom. Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem. Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem. Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek. Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket! Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet. Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van. Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát. Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem? Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked.57 (56). ZSOLTÁR
Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150