Kis türelmet
Keresés a Bibliában
1
1Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnőjét, lám, robotra fogták. 2Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták, és ellenségeivé lettek.

2
1Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! Az égből a földre vetette Izrael dicsőségét. Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján. 2Könyörtelenül elpusztította az Úr Jákob minden lakóhelyét; haragjában feldúlta Júda leányának erődeit. A földre sújtotta, s gyalázattal illette az országot és fejedelmeit.

3
1Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt. 2A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba.

4
1Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon. 2Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze művének.

5
1Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat! 2Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.

MtMkLkJnApCselRóm1Kor2KorGalEfFilKol1Tesz2Tesz1Tim2TimTitFilemZsidJak1Pt2Pt1Jn2Jn3JnJúdJel
TerKivLevSzámMTörvJózsBírRut1Sám2Sám1Kir2Kir1Krón2KrónEzdNehTóbJudEszJóbZsoltPéldPrédÉnBölcsSirIzJerSiralBárEzDánOzJoÁmAbdJónMikNáhHabSzofAgZakMal1Mak2Mak