Kis türelmet
94 (93). ZSOLTÁR. AZ IGAZSÁGOS ISTEN
94 Uram, te a megtorlás Istene vagy. Megtorlásnak Istene, mutatkozz meg! Kelj föl, te, aki ítélkezel a föld felett, és fizess meg az elbizakodottaknak, ahogy megérdemlik. Meddig fog még, Uram, a bűnös, meddig fog még a gonosz dicsekedni? Meddig locsognak még arcátlanul, és meddig pöffeszkednek a gonosztevők? Uram, eltapodják népedet, legázolják örökségedet. Özvegyet, idegent legyilkolnak és az árvát is tönkreteszik. Azt mondogatják: „Az Úr nem látja, Jákob Istene nem veszi észre.” Szálljatok magatokba, ti balgák a nép közt, esztelenek, mikor lesztek bölcsek? Aki a fület alkotta, az ne hallana, s aki a szemet csinálta, az ne látna? Aki a népeket neveli, az ne fenyítene? Ő, aki ismerni tanítja az embereket? Az Úr átlátja az ember gondolatait, tudja, hogy csak fuvallat az. Boldog ember, akit te tanítasz, Uram, akit törvényed szerint nevelsz, hogy a rossz napok elmúltával nyugalmat adj neki, ám a gonoszt elnyeli a sír. Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét. Mert az ítélet visszatér az igazságossághoz, és a tiszta szívűek mind követik majd. Ki áll mellém a gonoszokkal szemben, az ártók ellen ki segít nekem? Ha az Úr nem segítene, lelkem csakhamar csendben nyugodnék. Ha már azt hiszem, hogy inog a lábam, akkor is megvéd a kegyelmed, Uram. Ha a szívben felgyülemlik a gond, vigasztalásod felvidítja a lelkem. A gonoszság székével vagy-e szövetségben, amely a törvény látszatával gyötrelmet teremt? Ha rátörnek is az igaz lelkére, és ártatlan vért ítélnek is el, bizony akkor is az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten. Ő megtorolja rajtuk a vétket, saját gonoszságuk által veszti el őket. Igen, elveszti őket az Úr, a mi Istenünk!