108 (107). ZSOLTÁR. A NÉP REGGELI IMÁJA
108 (Ének, Dávid zsoltára.) A szívem nyugodt, én Istenem, énekelek és zenélek színed előtt. Ébredj, lelkem! Citera, hárfa ébredjetek, fölkeltem a hajnalt. A népek között dicsőítlek, Uram, a pogányok közt énekelek neked. Mivel irgalmad az égig ér és hűséged a felhőket veri. Jelenj meg fönségedben az égen, Istenem, az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged. Igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz, jobbod küldjön segítséget, hallgass meg minket. Így szólt az Úr szentélyében: „Ujjongva osztom fel Szichemet, felmérem Szukkot völgyét. Az enyém Gileád, az enyém Manassze, és Efraim a fejem sisakja, jogarom pedig Júda. De Moáb legyen a mosdótálam, és Edomra ráteszem sarumat, s diadalmaskodom a filiszteusok földje fölött.” Ki visz el engem az erős városba? Ki vezet el Edomba? Nem vetettél el minket, Istenem? Istenem, miért nem vonulsz ki seregeinkkel? Nyújts segítséget az ellenség ellen, hisz az emberek segítsége hiábavaló. Istennel hősi tetteket viszünk véghez, ő eltiporja ellenségeinket.
Minden zsoltár...
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150